No ma véget ér közel 2 hónapos indonéz kalandunk, repülünk Szingapúrba. Szállásadó néninkkel megbeszéltük, hogy lesz sofőrünk, aki elvisz minket a reptérre. Jó árat is mondott, így megállapodtunk vele. Bár azt nem teljesen értettük, hogy mi szükség volt arra a hazugságra, hogy a férje, meg a testvére is sofőrök, és majd ők el tudnak minket vinni, miközben egy idegen csókát szerveztek be – amivel nekünk semmi bajunk nem volt - , de ezt már mi inkább csak vállrándítással kezeltük, úgy látszik nekik hobbi a hazudás.
Lényeg a lényeg, hogy 10-kor kellett indulnunk, hogy kényelmesen elérjünk a reptérre. Előtte még postára adtunk néhány képeslapot, és sétáltunk kicsit a városban. Ma nagy felhajtásra készülődtek, halottak tiszteletére szobrokat égettek. Hatalmas sárkányokat építettek, amit majd körbevisznek a városban, a végén pedig elégetik.
Ez azért nem olyan egyszerű művelet, ahhoz, hogy körbe lehessen vinni a sárkányokat, a villanyvezetékeket le kell szerelni:
Nagy volt a készülődés, mindenki kicsípte magát, és sürögtek forogtak a helyiek.
A városban mindenfele rendőrök irányították a forgalmat és sarong árusok tömkelege lepte el a túristák sokaságát, hogy mégiscsak méltóképp öltözzenek azok fel az ünnepre. Mi úgy láttuk ideje indulnunk, mielőtt minden utcát lezárnak, és itt ragadunk. Néhány kisebb dugó után sima ügy volt az út, és másfélé óra alatt kint is voltunk a reptéren. Mégegy chese cake (nagy kedvenc) is belefért az indulásig :)
Denpasarban már párszor megfordultunk a reptéren, de a nemezetközi részlegnek eddig még csak az érkezési oldalán voltunk. No most volt szerencsénk megtapasztalni az indulásit is. Már korábban írtam az itteni repterek frenetikus kialakításáról, hát ez se sokban különbözött. Amikor ráírják a repjegyedre, hogy hányas kapunál kell beszállnod, azt gondolnád nagy naívan, hogy lesz egy terület, ahol különböző boltokban vásárolsz, majd ha kinézelődted magad leülsz a kapu előtti székekre, és megvárod amíg kinyitják a kapukat. Nos ezt ők nem így gondolják. Addig, hogy vannak boltok stimmel, csakhogy a székek azok hiányoznak. Attól egy üvegfal választ el, aminek ajtaja zárva van egészen addig míg el nem indítják a beszállást. (Hogy akkor minek oda székeket betenni, ne kérdezzétek) Ennek ereményeképp a vásárlást megunt turisták a földön kezdenek csövezni. Ez aztán a váró! Egy üvegfalon át nézheted a földön ülve, hogy hol várakozhatnál.
No de mi mielőtt még ebbe a fázisba jutottunk volna, ismerősökre bukkantunk. No ja, hát kicsi a világ. :) Tibi kollégája és felesége, Máté és Nóri szintén a Denpasar Szingapúr járatra várakozott. Máté Szingapúrban MBA-zik, és most a nyári szünet alatt utazgatnak. Kaptunk is néhány tuti tippet Szingapúrra tőlük, meg meg is beszéltünk holnapra egy találkát.
És megérkeztünk Szingapúrba:
A szingapúri reptér nagyon pöpec volt, most nekünk egy technikai ugrást jelentett a kisvödörrel leöntendő wc után a magától öblítő példány. Meg is ijedtem elsőre...
Szingapúr egyébként már eléggé beépült a mindennapi szóhasználatunkba az utóbbi pár hétben, jelentése: megoldás. Ez egészen pontosan úgy történt, hogy bármi problémás esetünk volt, pl. nem kaptunk Tibi méretében papucsot, vagy nacit, vagy a laptoppal gond volt, vagy vízumot kell intézni stb, a válasz mindenre az volt: majd Szingapúrban. Szóval nagy elvárásokkal érkeztünk meg.
A reptérről való beutazás nagyon pöpec volt, a metró tiszta, minden kiírva, stb. Egy hostelban szálltunk meg ma éjszakára, de holnaptól már Viki vendégszeretetét fogjuk élvezni. Ő itt dolgozik már két éve, és holnap érkezik vissza Magyarországról a szabadságáról.
Ma nem voltunk nagy felfedezős hangulatban, meg az ég is leszakadt estére, így csak netezgettünk, beszéltünk keresztfiunkkal, azaz az anyukájával, meg elmentünk vacsizni a közeli hawker centerbe, ami lényegében kínai, thai és indiai kajáldák sokaságát jelenti.
Nagyon élveztük az új ízeket az indonéz nasi goreng után. Ami viszont meglepő volt, hogy több részeg embert láttunk, és több ember előtt csoportosultak az üres sörösüvegek. Ebben a látványban már jóideje nem volt részünk.
