Közel 2 hónapot töltöttünk Indonéziában, ami azt jelenti, hogy utunk során ebben az országban voltunk, és leszünk a leghosszabban. Ebbe igazából csak most a vége felé gondoltunk bele... És ráadásul még 2 hónap után sem tudjuk azt mondani, hogy láttuk, csak azt, hogy láttunk belőle valamennyit, és ide vissza kell jönni. Különösképp azért, mert itt minden sziget más és más, mindegyik különböző érdekességekkel rukkol elő.
A két hónap alatt jártunk Balin, Jáván, Floresen és Kalimantánban; voltunk hinduk, keresztények és muszlimok között; utaztunk motoron, buszon, kocsival, repülővel, csónakkal; voltunk vízfelett és vízalatt; városban, faluban és dzsungelben; láttunk vulkánokat és rizsföldeket; mantát és orangutánt; aludtunk földön matracon, de szállodában is; fényképeztünk, és fényképeztek minket; és mindenekfelett rengeteg élmény ért minket. Döbbenetes mennyi mindent tud nyújtani ez az ország...
Még Vanuatu élt bennünk javában mikor bepottyantunk Indonéziába, Kuta dzsumbujába, ahol belevetettük magunkat a hullámokba. Nagyon jó volt szörfözni, különösképp, hogy most még okítottak is minket. Aztán mejött első látogatónk, Tibi Édesanyja, akivel Floresnek vettük az irányt, majd annak közelében megtaláltuk a Paradicsomot, amit Kanawának hívnak. Első házassági évfordulónknak nem is találhattunk volna jobb helyet. Alig hittünk a szemünknek, amikor teknősök, cápák, manták és hatalmas napóleonhalak között merültünk. Itt csatlakozott hozzánk Zita barátnőnk. Így már 4-esben hagytuk el a csodás szigetünket.
Szereztünk sofőrt Jimmy személyében, aki nagyon nagy arc volt, tőle tanultuk a nagy bölcsességet is: check first. :) Tradicionális falvak, vulkán és rizsföldek között ért minket a fél év, meg is ünnepeltük némi prüszkölés és orrfújás közepette.
Egy kis balii kitérő után Jávára repültünk, de ekkor már Zsuzsi nélkül, hazaküldve vele néhány emléket és meleg cuccot amire remélhetőleg már nem lesz szükségünk, no meg persze sok-sok puszit és ölelést az otthoniaknak. Jáván jöttek a highlightok: Bromo a vulkán, és a Borobodur, ami Tibi gyerekkori álmai közt szerepelt. Sajnos úgy esett, hogy Borobodurt ütötte Prambanan, ami nemhogy nem szerepelt a gyerekkori álmok között, de mégcsak nem is tudtuk korábban, hogy az micsoda. Ezzel is okosabbak lettünk most.
Zitától is elköszöntünk, majd yogjakartai technikai szünetünk után belevetettük magunkat Kalimantán sűrűjébe. Elég hamar kiderült, hogy ez nem Bali és még csak nem is Jáva, sőt, még a google mapsen is csak egy fehér paca. De így igazán kaland a kaland, és a nyomozásnak megvolt az eredménye, mert olyan helyekre jutottunk el, ahol kevés túrista jár. Ráadásul elnyertük kutatómunkánk méltó jutalmát, és valóravált utazásunk egyik legvártabb pontja, láttunk orangutánokat a vadonban. Azért ennyi nem volt elég Kalimantánból, dzsindzsáztunk még egy kicsit buszon és csónakkal, de nem bántuk meg, sok szépet és érdekeset láttunk.
Hogy a keretes szerkezet teljes legyen visszatértünk Balira, ahol időközben 30 éves lettem. Gondoltam, hogy valahogy megünnepeljük ezt az eseményt, de arra igazán nem számítottam, hogy Indonéziában szülinapi bulim lesz... ezúton is köszönöm Nektek, hatalmas élmény volt. :)
Az utolsó indonéz napok se maradtak üresen, Ubudban felpattantunk egy mocira, és nekivágtunk Kelet-Balinak. A táj is szép volt, de a motorozás élménye még ezt is überelte.
És most itt ülök a repülőn (épp nagy turbulenciában) útban Szingapúr felé, búcsúzva Indonéziától, és felidézve a jó kis élményeket... mint például amikor a teknős meg akart kóstolni, vagy amikor Floresen a fűszeres bácsi marékkal csomagolta a szegfűszeget, de pénzt nem akart elfogadni érte, amikor hajnalban egy hatalmas kráter közepén megláttuk Bromót, a vulkánt pöfékelve, amikor Kalimantánon ojekkel (motoros taxi) mentünk hátizsákostul a dzsungel felé, vagy amikor Tibivel kettesben követtük az anya orangután kicsinyével, aki az ösvényen ment előre néha hátra nézve ránk... no meg az aranyos szavak abból a nyelvből, amiben mindent kétszer mondanak: sama sama (szívesen), hati hati (vigyázz!), lumba lumba (delfin) és a sokat hallott angol mondatok: „hello Mr”, „can I take a photo of you?”, „sorry, pizza no more” vagy épp „check first”.
Jó volt nagyon... :)
