Majd visszamentünk a
szállásunkra, és ismét olvasgatásba kezdtünk, amikor egy új-zélandi csóka
jelent meg filippino feleségével. Vitorlással jöttek, az öbölben kötöttek ki. Új-Zélandról
indultak, és a Fülöp-szigetekre tartanak. Útközben horgásznak, és aztán a
kikötőkben a piacon elcserélik a halat gyümölcsökre, meg húsra.
Hamarosan csatlakozott hozzánk egy
másik vitorlás 3 fős csapata is. Ez utóbbiak amerikaiak voltak. Egy házaspár,
meg a csóka unokatesója. Ők 65 év körüliek voltak. Nagyon szimpatikusak voltak
már elsőre, egyáltalán nem mondanám tipikus amerikaiaknak. A velük történő
beszélgetés újra kitágította a világot számunkra. Kiderült, hogy a házaspár 5
éve hajózik, és még 3 évet terveznek. A nő 18 évesen egyik barátnőjével
végigstoppolt Európán, amiben volt Kelet- és Nyugat-Németország is,
Magyarország, Törökország. 7 hónapon át utaztak. Az unokatesó, ő a 70-es
években utazott 2 évet, Európában kezdte, aztán járt Iránban, Afganisztánban,
Indiában, Dél-Kelet Ázsiában, Indonéziában, és még sok más helyen miután
kikötött Ausztráliában. Nagyon érdekes dolgokat meséltek és nagyon nagy
szerénységgel. Mindeközben rendkívül érdeklődőek voltak és nyitottak. Igazán jó
élmény volt velük beszélgetni.
A mai nap nagy eseménye volt,
hogy délután végre megjött a hajó, a Big Sista, ami Port Vilába megy. Már
egészen helyiként viselkedtem, mert kimentem megnézni, hogy megjön a hajó. Itt
ez nagy eseménynek számít. Már a hajó késése is olyan volt, ami szájról szájra
terjedt: nem indult az alacsony nyomás miatt, hú, már elindult Santoról, most
már Malekulán tart, stb.
Délután még úsztunk egy nagyot,
most messzebbre mentünk mint eddig, de most se találtunk dugongot. Viszont
láttunk teknőst, és hatalmas tengeri csillagokat.
Este kaváztunkegyet ismét, Tibi
most úgy gondolta kipróbálja mi történik, ha 300-at iszik. Hát nem volt túl jó
neki. Főleg amikor jött a vacsi, no az meg is fordult elég gyorsan.
De ettől függetlenül még egy jót
beszélgettünk 2 Ni-Vanuatu sráccal, akik szintén a bungalóban szálltak meg, de
ők dolgozni jöttek. A pénzügyminisztériumból és a statisztikai hivatalból
küldték őket. Épp a GDP becslésén dolgoztak, amit elég érdekes módszerrel
végeztek: Végigmennek a szigeteken, és megkérdezgetik, hogy mi változott, ahol
van business ott megérdeklődik hogy ment. Itt Epin van egy nagyobbnak számító malom,
amiben száritott kókuszt, azaz coprat őrölnek, oda is elmentek feltérképezni
mit produkáltak az elmúlt év alatt. Pár nap alatt végeztek ezzel a szigettel,
úgyhogy ez volt az utolsó napjuk. Ezt egy nagy adag kava plussz sör
kombinációval ünnepelték meg. Nem szeretném részletezni hogy néztek ki másnap.
