Az általános iskolában ma
kezdődött a tanítás. Elvileg a gimiben is vége volt a szünetnek, de mivel oda
messzebbről (értsd más szigetekről) is jönnek gyerekek, ez a hét még csak a
gyülekező, nincs tanítás. Így az általános suliba mentünk megkérdezni, hogy mit
szólnának, ha tanítanánk mi is.
No hát ott nagyon örültek.
Először két tanítónővel beszéltünk, akik lelkesek voltak, de mondták, hogy az
igazgatóval, Jackkel kéne beszélnünk. Szerencsére Jack is nagyon megörült nekünk,
és nagyon nyitott volt, egyből mondta is, hogy holnap szeretettel várnának
minket a délutáni órára. Addig még kitalálja, hogy melyik osztálynak tarthanánk
órát az 5-8. osztályból. Mi mondtuk, hogy töri
és matek tanításban van már tapasztalatunk, de gazdaságról, bankokról,
Magyarországról, vagy Európáról is tudnánk mesélni. Jack teljesen ránkbízta a
döntést, igazából bármiről beszélhetünk amiről gondoljuk, biztosan hasznos lesz
a gyerekeknek.
Nagyon jól esett nekünk ez a
fogadtatás és a nyitottság, nagy lelkesen ballagtunk haza. Mikor elújságoltuk
Melanienak, hogy akkor holnap megyünk tanítani, neki csak annyi volt a kérdése,
hogy a gyerekeket, vagy a tanárokat...
Anna és Marius már korábban
lementek úszni, és Marius elvitte Willie szigonypuskáját kipróbálni. Mi is
mentünk utánuk. A fiúk egyből be is vetették magukat a vízbe szerencsét
próbálni. Marius már korábban is fogott ilyen szerkentyűt a kezében, de még
sose sikerült halat fognia vele. Amíg a fiúk elmentek halat fogni én Annával a
parton maradtam. Gondoltuk nem túl jó a környékükön úszkálni, mert még kilőnek
minket a végén. Aztán mivel sokáig voltak bent, nem bírtam tovább a sejhajomon
maradni, én is bementem, és megnéztem hogy is működik ez a szigonypuska.
Először is kell hozzá békatalp és súly. Ez azért szükséges, mert viszonylag
mélyre kell merülni, és meg is kell tudni maradni egy szintben, hogy ki tudd
lőni a halat, és utána pedig a levegő fogytán gyorsan fel kell tudni úszni. A
puskát fel kell húzni két lépésben. A felhúzáskor lényegében egy erős gumit
akasztasz be egy horogba. Ha ezzel megvagy már meg kell találnod egy megfelelő
halat és le kell lőnöd :) No persze ez közel sem ilyen egyszerű, mert a halak
sem hülyék, és gyorsan eliszkolnak. Legnagyobb esély akkor van a találatra, ha
szikla alatt találod meg a halat, mert onnan kevésbé tud elmenekülni.
Legalábbis Willie minden esetben így lőtte le a halakat, és hát ő jópárat
hazahozott már. Sajnos a fiúk nem jártak sikerrel, de legalább jót szórakoztak.
Miután hazamentünk, Willie
felmarkolta a szerszámot, majd kb egy óra múlva hazajött két hallal. Huh, ma se
maradunk vacsi nélkül. :)
Vacsi előtt ma egy újabb
szokásnak lehettünk tanui. A templomból jött egy csóka meg két nő. Ők
végiglátogatják a családokat, és mindenhol tartanak egy közös imaórát. Mi is
részt vehettünk rajta. Úgy zajlott, hogy a közös helységben („ebédlő”) összegyűltünk,
a gyékényekkel leterített földre leültünk (általában mindenhez a földre ülünk,
az evéshez is), és gitárral valamint tapssal kisért éneklésbe kezdtünk. Kb 1
óráig tartott az imaóra, ami felolvasásból, imából és éneklésből állt. Mi nem
sok mindent értettünk, mert bislamául ment, de azért érdekes volt. Főleg, hogy
a gyerekeken is jót lehetett szórakozni, ugyanis ők nem igazán tudtak ilyen
hosszan nyugton maradni. Julie például azzal volt elfoglalva, hogy egy papírt
ragasszon fel a falra, azzal az egyszerű módszerrel, hogy odaköp, és
rátapasztja a papírt. Egy jó ideig próbálkozott, mikor végülis sikerrel járt.
Julie egyébként nagy kedvencünk
volt. Még csak 3 éves, de mindenben segíteni akart, és mindent maga akart
csinálni. Tündéri kiscsaj.
A vendégekre való tekintettel
Williék hoztak fel kavát a kava-bárból, így vacsi előtt megvolt a program.
