A vasárnap az a templom napja, és
már korábban is hallottuk a német sráctól, hogy milyen érdekes volt, így aztán
készültünk rá. Az egészből persze nem lett semmi, amit mi nem nagyon értettünk,
hogy miért, de a lényeg az, hogy a hagyományos lap lap készítése lett belőle.
Nagyon örültünk, hogy mi is részt vehettünk rajta és Melanie iszonyat jó fej
módon irányítgatott minket, hogy mit hogyan csináljunk. Mondjuk persze fullra
úgy kezelt minket, mint a gyerekeket, vagy még talán úgy se. Ezt azért mondom,
mert Julie, aki három éves már egy kb 60 centis matchetével játszik, és
mindenben segítenie kell. Mi túl nagy fegyvert még nem kaphattunk. A
konyhatündérek részére a lap-lap receptje a következő:
Hozzávalók sok főre:
több kg zöld főzőbanán
3 kókusz
sértetlen banánlevelek
egy nád szerű fa háncsa,
spárgával helyettesíthető
3-4 nagy csokor szigetkáposzta,
spenóttal vagy más salátával helyettesíthető
kövek
Csemegeként kerülhet bele hús,
hal, ami az általunk olvasott törikönyv szerint emberhússal helyettesíthető,
megnevezése „speciális laplap”
Elkészítési mód:
A félbevággott banán beljsejét
egy kanállal kikaparjuk, ezt egy vájlingba tesszük, állni hagyjuk. Ez lesz a
töltelék. A kókusztejet előkészítjük. Ehhez veszünk egy érettebb, de még nem
kikelt kókuszt (szupermarketben kapható, vagy Vanuatun megrázzukk a kerti fát).
A leháncsolt kókuszt machetével félbevágjuk. ezek után a fehér húsát egy
fűrészes szélű lemezzel kikaparjuk. A kókusreszeléket többször jól átmossuk
vízzel, leszürjük. A folyadékot tűzhelyen összesűrítjük, félretesszük. Ez lesz
a szósz. A szigetkáposzta leveleit három csoportra válogatjuk. A leveleket
külön választjuk, a fás szárat kidobjuk, a zsenge szárat megtartjuk. A zsenge
szár lesz a „hús” a laplapban, ez hússal helyettesíthető, de mi nem tettük.
Ássunk egy gödröt és tegyük bele
a kövek kétharmadát. Amikor a gödröt a kövek ellepték a kókuszháncsot valamint
a kókuszhéjat gyújtósnak használjuk, és
fával tüzet rakunk. A tűzre dobjuk a kövek harmadát.
Amíg a tűz ropog, elkészítjük a
laplap burkát. A nádunkat leháncsoljuk és hat darab 2 cm széles, 2 méter hosszú
kötelet készítünk. A köteleket kiterítjük a földre és mint hat darab átló, egymásra
helyezzük, ezzel fogjuk a laplapot összekötni. A dárdahegy alakú banánleveleket
hegyével kifele kör alakba rendezzük a köteleken, majd több soron keresztül
egymásra pakoljuk, hogy egyre nagyobb kört kapjunk. Amikor kész vagyunk a külső
banánlevelek végét maguk alá hajtjuk. Az így kapott banánlevél korong széle
fölfelé áll, nem folyik ki majd a töltelék. Ez lesz a burok, amiben sül a
laplap. Amikor ez kész a banánlevelek közepére elrendezzük a szigetkáposzta
leveleinek a felét.
Erre ráöntjük a zöldbanán masszát. Ezt leöntjük a
kókusztejjel, valamint zsenge szigetkáposzta szárakkal megszórjuk. Sózzuk,
borsozzuk. A tetejét ismét beborítjuk szigetkáposzta leveleivel. A
szigetkáposzta levele tulajdonképpen egy válaszfal a banánlevél és a töltelék
között. Ezek után már csak össze kell csomagolnunk a laplapot.
Az alulra
hajtott banánleveleket visszahajtjuk és ráhajtjuk a szigetkáposztával befedett
masszára. Mikorra teljesen befedtük, kötelek végét összekötjük. Ha jól
dolgoztunk egy nagyobb korongot kell hogy kapjunk.Belül zöldbanánpép,
szigetkáposztaszár és kókusztej van, amit szigetkáposztalevél vesz körül, amit
banánlevél vesz körül, ami a spárgával össze van kötve.
Amikor kész a laplap korong, a
tüzifánk elégett, a köveink felforrósodtak. A köveink felső harmadát
lepakoljuk. Óvatosan rátesszük a laplapot, majd a félretett forró köveket a
laplap tetejére tesszük.
Sütési idő 75 perc, a burokban sült laplap összeáll, de nem szárad ki. A banánleveleket lehántjuk, pizzaszelet alakokat vágunk körből. Tyúkúslevessel, vagy magában fogyasztjuk.
Sütési idő 75 perc, a burokban sült laplap összeáll, de nem szárad ki. A banánleveleket lehántjuk, pizzaszelet alakokat vágunk körből. Tyúkúslevessel, vagy magában fogyasztjuk.
A tyúkhúsleves készítése
egyébként vicces volt, mert azt hitték, hogy sokkolva leszek attól, hogy egybe
látok csirkét, de amikor szóltam, hogy a lépet azért ne dobjuk már ki, akkor
világossá vált, hogy nem amcsik vagyunk, láttunk már csirkét egyben is. Ebéd
után úgy gondoltam nekiállok egy kicsit olvasni, de közel sem volt ez olyan egyszerű
öt gyerekkel. No nem azért, mert hangosak voltak, hanem azért, mert borzasztó
kiváncsiak voltak, arra, hogy mit olvasok. Ez egy Vanuatu törikönyv, mondjuk ne
képzeljünk el valami lexikont, 150 oldal, és 1980-al véget ér. A gyerekeknek
nagyon érdekes voltak viszont benne a képek, így végig kellett lapozni a
könyvet. Vili is odajött, főleg amikor elkezdtem hangosan felolvasni a
könyvből.
A nap másik közös eseménye volt,
mikor a színes filctollakat átadtuk a gyerekeknek füzettel. Örültek neki nagyon
főleg a kicsik.
Nem sokat haladtam, majd este a kis bungalowban,
gondoltam én. No persze ebből nem lett semmi. Amikor benyitottam a lakásukba,
akkor vagy 15 ember ült körbe egy fekete fehér TV-t és DVD-t néztek, miközben
kint ment a generátor, amiről ment az áram, elvégre vasárnap van. A lakást azt
hiszem még nem írtuk le, de egy beton lakást képzeljetek el, fémlemez tetővel.
A belső díszítés szines sarongok és
fényképek vagy képeslapok, amiket mások küldtek nekik. Na és akkor a film! Az
naaagyon durva volt, a címéből is lehet következtetni: Super love! Én először
azt hittem Vanuatun játszódik, de Rachel, aki úgyszintén a szobában kuporgott
késöbb felvilágosított, hogy valószínűleg Nigéria. Az alaptörténet egy
Hamupipőke story, tündér és varázslat nélkül. A herceget úgy képzeljük, hogy
van fuxa és farmerja. Az egész képi és hangi megvalósítása a filmnek egy az
egyben olyan, mint a gimis királyvideónk volt 2000-ben. A különböző karakterek
hangja más más hangerővel szól, a kamera remeg és a színészi játékot jól
leírja, hogy amikor amikor a herceg azt mondja, arra gondoltam, akkor a
hüvelykujjával a halántékára mutat. Ez persze nem akadályozott meg senkit sem a
szobánkban (gyerekekeket felnőtteket beleértve), hogy időnként előre mondják a
mondatokat... felejthetetlen élmény!
