Reggeli után Tibi olvasással
próbálkozott, én meg kötögettem. Igen, ez tudom furán hangzik nálam, mert nem én
vagyok a legnagyobb bütykölős és kézimunkás, de Új-Zélandon lehetett kapni
alpaca fonalat (ez egy láma fajta Dél-Amerikából,
amit ott tenyésztettek), ami nagyon puha, így gondoltam nekiállok kötni belőle
sálat. Ott még ez nem is tűnt olyan furának, de itt a szigeteken 30 fokban
mindenki csodájára járt, hogy mi a szöszt csinálok. Melanienak nagyon
megtetszett a kötés, ő is meg akarta tanulni, így tartottunk egy kis bütykölős
kurzust. Nagyon élvezte, és egész gyorsan bele is jött.
Már korábban mondtuk nekik, hogy
szóljanak ha mennek a kertbe, mert szívesen megnéznénk. Tegnap Joe és Jocelin
voltak is, de ők azt mondták, hogy aznap egy olyan kertbe mennek, ahova meredek
az út, így szerintük ne oda menjünk, hanem majd egy másikba. Nem tudom, hogy
mit gondoltak rólunk, azt biztos nem, hogy pár hegyet már megmásztunk, de az is
lehet, hogy csak kettesben akartak lenni, így nem is nagyon erőltettük a témát.
No de ma Melanie mondta, hogy mennek Willievel a kertbe, és mehetünk velük ha
szeretnénk. Mi nagyon lelkesek voltunk. Velünk jött a legidősebb fiú Elison, és
a kis 3 éves Julie is. Mindenkinél volt egy machete (Julienál is), csak nálunk
nem, mi nem kaptunk.
A kerthez kellet egy kevest
gyalogolni, fenn volt a hegyen, de közben néhány helyen gyönyörű kilátás
fogadott minket. A kertet úgy kell
elképzelni, hogy az erdőben, kókuszpálmák és egyéb fák közepette van egy kisebb
leégetett terület, ahol főként különböző gyökereket ültettek el: tárót, yamot,
maniokát, de van banán, káposzta, meg némi paradicsom is. Mi most azért mentünk
a kertbe, hogy szép yamokat ássunk ki és vigyünk haza, ugyanis vasárnap lesz a
háladási ünnepség, ahol minden család bead a közösbe valamit a kertjéből, és
azt majd a templom eladja. Ahogy Willie mondta, a kiválasztáshoz jobb ha
Melanie is jön, mert ha ő csinálná egyedül, abból biztos baj lenne :)
Willie neki is állt ásni, mi meg
figyeltük a technikát.
Persze mondtuk, hogy bármit
segíthetünk szóljanak. Tibinek mutatott is Melanie egy yamot, amit elkezdhetett
kiásni. Nagyon jól ment az elején, már jó sok kilógott a yamból, amikor Tibi
megkisérelte kihúzni. No ekkor történt a baleset, mert eltörött a yam. Tibi
hatalmas bocsánatkérésekbe kezdett, de Melanie csak röhögött. A gyerekeknek is
nagyon tetszett a story, így Tibi elég gyorsan megkapta a Yambraker becenevet,
és jópárszor elmesélték hogy is történt az eset, persze mindig hatalmas
röhögések közepette.
Azért ettől a balesettől még nem
riadtak meg, én is segíthettem egy kicsit, mi Melanieval banánleveleket
gyűjtöttünk, ami a laplap egyik alapanyaga.
Utána Tibi Willivel meg a
gyerekekkel tüzet rakott, ugyanis az erdőirtás nagy feladat. Itt nema kis
gazokkal kell megküzdeni, hanem a hatalmas dzsindzsával, ugyanis itt minden
nagyon gyorsan nő, és nem egyszerű tisztán tartani a kertet. Mielőtt itt
mindenki szívéhez kap, hogy micsoda erdőirtás folyik itt, megnyugtatásként
mondom, hogy igen kis területek leégetéséről van itt szó, nem ipari méretekről.
A szigetek pedig eléggé ritkán lakottak, így a teljes lakosság kertje sem
jelent nagy veszélyt.
Mi eközben Melanieval kókuszt
nyitottunk (azaz én felszedtem, Melanie meg kinyitotta macsetéjével), és megittuk.
Volt olyan kókusz is, ami már felszívta a vizét, ezt jaminated coconutnak
hívták, fogalmam sincs mia magyar neve. Tibinek nagyon ízlett, de én túl
édesnek találtam.
Miután mindennel megvoltunk Meladnie
hónom alá csapta a banánleveleket, Tibi meg megkapta a törtött yamot és elindultunk
hazafelé.
Mikor visszaértünk mi még
elmentünk úszni egyet, de ma se láttunk dugongot. Úszásból visszatérve már ment
a vacsorfőzés, és azzal a hírrel fogadtak minket, hogy egy újabb pár érkezett,
4 éjszakát fognak itt aludni. Egy francia srác és egy finn csaj. Danieltől (a
svájci okoska srác a bungalóból) hallottak róla, ő mondta nekik, hogy jöjjenek
ide, mert milyen jó szállás. No mi puffogtunk is magunkban egy nagy adagot,
hogy hogy lehet ilyen idióta ez a Daniel gyerek, hogy tudja hogy mi itt
vagyunk, és ránkküld mégegy párt.
No de szerencsére legalább jófejek
voltak. Anna és Marius, mindkettő tengerbiológus.
Ma kava nap volt, de Anna nem érezte túl jól magát,
így csak Marius, Willie, Tibi meg én mentünk le. Még Nicaraguában vettünk
szivart, és Tibi most abból egyet odaadott Willienek, aminek nagyon örült. Mi
is elszívtunk egyet, igazán jól ment a kavához.
