Napló, 2012. július 20.

Reggel kiderült, hogy ma nehéz terepen lesz a merülés tele áramlattal, így ezt most nem javasolják nekünk. Amúgy se jött rosszul egy pihenőnap, különösképp mivel a sziget körül is van látnivaló bőven.

Nem is sokat tétováztunk, egy kis heverészés után 9-10 körül elindultunk snorkelezni. Szerencsére dagály volt, így könnyű volt bemenni és úszkálni a korallok felett. Elindultunk a sziget mentén, és pár perc múlva már találkoztunk is egy rájával. Először csak azt láttuk, hogy porzik a föld, aztán egyszercsak megjelentek a szemei és elkezdett kiemelkedni a homokból. Sajnos közben észrevett minket és elszelelt. Tibi Édesanyja sajnos csak később ért oda, így ő lemaradt a látványról. De nem volt min keseregnie, mert tele volt a tenger érdekességgel. Korallok, kisebb-nagyobb halak, csillagok.

Egy idő múlva homokos partszakasz tűnt fel, így oda kimentünk megpihenni. Tőlünk balra volt egy szikla a vízben, így azt gondoltuk a pihi után megcélozzuk, majd elindulunk vissza. De ekkor Tibi felismerte, hogy ez az a szikla, amit első nap láttunk mikor kisétáltunk naplementét nézni, így nem is kell visszafordulnunk, erre körbe tudunk úszni. Először nekünk olyan hihetetlenül hangzott, de aztán igazolásképp megjelent egy csóka kezében békatalpakkal a parton a túloldalról gyalogolva.

Kiúsztunk a sziklához. Az odavezető úton a tengerfenék füves volt egy-egy nagyobb gazzal. Ezek között úszkálni nem a legkellemesebb, ellenben nagyon érdekes látvány. A növényzet hullámzik a vízzel, ami olyan érzést kelt, mintha a föld mozogna. A közte úszkáló halak, pedig olyanok, mintha erdőben/mezőn bóklásznának.

Mikor odaértünk a sziklához nekiálltunk felfedezni. Tibi ment Zsuzsival balra, én meg jobbra. Találtam egy lyukat, amivel szemeztem, hogy talán át lehetne rajta úszni, de aztán otthagytam. Mikor Tibi odaért nem sokat filózott, már bújt is be, miközben a barlang faláról ugráltak rá a rákok. Sikeresen át is jutott, úgyhogy jöttem én is. Szerencsére engem a rákok megkíméltek. Volt még másik alagút is, persze ott is átúsztunk. Közben Zsuzsit is rábeszéltük, hogy jöjjön át az egyiken, de igazából nem is kellett sokáig győzködni, már jött is.

Miután kijátszottuk magunkat tovább úsztunk. Elég hosszú füves szakasz következett. Közben ismét láttunk Tibivel ráját, de sajnos erről is lemaradt Tibi Édesanyja. Szerencsére azért nem ez volt az utolsó erre a napra, így a következőt már neki is meg tudtuk mutatni. A füves részről kiérve jött egy kis homokos szakasz, aztán jöttek ismét a korallok. Köztük láttunk több oroszlánhalat, papagájhalat, meg sok egyebet, amiknek nem is tudjuk a nevét. Még egy teknős is üdvözölt minket.

Találtunk útközben még egy-két játékot, pl a kikötőnél hatalmas halraj volt apró kék halakból, akik együttesen változtattak haladási irányt minden kis mozdulatunkra. De kiváló szórakozást nyújtottak a hatalmas (kb 30-40cm átmárőjű) kagylók is, akik ha közeledtünk összecsukódtak, majd újra kinyíltak. Egy üreset Tibi megpróbált felelmelni, de olyan nehéz volt, hogy elsőre lehúzta Tibit. Aztán újabb technikával már sikerült felhoznia, de amikor én átvettem már bucskáztam is vele vissza a fenékre.

Már jó ideje vízben voltunk mire visszaérkeztünk kiinduló pontunkhoz. Zsuzsi azt mondta, hogy kimegy mert fázik, mi meg Tibivel még egy kis időre beúsztunk a korallzátony végéhez. Kifele jövet egy hatalmas (kb 1 méteres) napóleon halat láttunk. Mikor kiértünk Tibi anyukáját nem találtuk, de egyszercsak felbukkant a feje a vízben kifele jövet. Kérdeztük is tőle, hogy merre járt, hogy csak most ért ki, mire azt a választ kaptuk tőle lelkesen sétálva kifelé, hogy „randevúm volt egy rájával” :)
A parton konstatáltuk, hogy már délután kettő van, így jó sokat úszkáltunk. A délutánt már csak pihivel és olvasgatással töltöttük, majd 6 körül megrohamoztuk az éttermet, nehogy lemaradjunk a pizzáról.

comments