A reggelikor odaült mellénk egy srác, aki elmesélte, hogy egyetemre jár, és ahhoz próbál pénzt gyűjteni a pincérkedéssel. Egyrészt kicsit furcsa volt, hogy egy pincér gyerek csak úgy lehuppan, másrészt nekem gyanús is volt, hogy csak így előhozakodott azzal, hogy mire gyűjt. A lányok nem érezték annyira gyanúsnak, de hogy őszinte legyek, én sem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy jól ítéltem meg a helyzetet (azaz, hogy kéregetett), és ez nem az első eset, hogy bizonytalan vagyok. Ha az is, nagyon finoman, szinte művészien csinálják.
A mai nap programja, hogy eljussunk Moniba, ahol majd a Kelimutu vulkánt fogjuk megmászni holnap hajnalban. Ez így annyira nem lenne érdekes, de eddig sem csalódtunk az út menti tájban. Mielőtt kiértünk Bajawából, még egyszer lencsevégre kaptuk a piacozókat.
Utunk során ismét vulkánokkal tarkított rizsföldeken haladtunk keresztül. Én már kezdtem kicsit soknak tartani az utazást, a térdem folyamatosan műszerfalhoz ért, ki is sebesedett, de még így is én lehettem a legjobb helyzetben, tekintve, hogy elöl ültem. Az út tele volt felújításokkal, ahol meg kellett állni. Itt mondom el, hogy Jimmy mennyire belopta magát a szívünkbe. Valahogy nagyon kedvesek itt az emberek egymással. Jimmy nyilván valóan egy magasabb rendű, rangú ember itt, ha másért nem, mert egy dzsipet vezet. Ez semmiben nem látszik meg a viselkedésén. Volt, hogy egy kátrányozó csapat mellett haladtunk el, és azok bekiabáltak valamit, erre se szó se beszéd kiadta az egész másfél lityós vizespalackját a munkásoknak, úgy, hogy még le se lassított. A másik esetben, amikor vártunk arra, hogy elmehessünk az egy sávos úton, kiszállt és megkinálta cigivel a munkásokat. Nem tudom nálunk mikor csinál ilyet valaki. Az biztos, hogy a fehéreket gyakorlatilag pénzeszsáknak tekintik. Jimmy például halálra röhögte magát, hogy halál koszos gyerekek futnak a kocsi mellett és azt ordítják, hogy adj pénzt. Emellett viszont az abszolút látszik, hogy nagy látványosság vagyunk. Ami nagyon megy, az a "hello miszter!" kurjongatás, ahogy elhalad a kocsi. Ez azért külön vicces, mert ahogy megtudtuk, a helyieknek a miszter az fehér embert jelent, így hátul a csajok is hello miszterek voltak.
A kígyó felvitt minket egy kilátóhoz, ahol elfogyasztottuk az eddigi legolcsóbb, 100 forintos ebédünket, ami egy sült tészta volt. Az ízpotméter a csípős felé lengett, de legyűrtük. A kilátás viszont fantasztikus volt, előttünk közvetlenül papaya fák, az előtt egy kókuszerdő, a mögött pedig a tenger. Na jó, azt hozzáteszem, hogy Indonéziában a szeméthez való viszony merőben más, mint mondjuk Európában, így a kilátást árnyalta, hogy előttünk egy ordenáré szemétdomb volt.
A következő állomásunk a Blue Stone strand volt, ide Zita mindenképpen szeretett volna elmenni, ami mondjuk nem volt túl nehéz, mert annyiba került, hogy az úton egyszer csak megálltunk. Az elnevezésen van még mit csiszolni, mert a rainbow stones, vagy million colour stones jobb lenne, de ide még nem ért el a Kotler féle marketing könyv, vagy itt a kék a menő. A strand lényege, hogy tele van színes kövekkel. A Lonely kicsit túl hypeolta az egészet, mert gyakorlatilag a homokban kell köveket castingolni, hogy találj szépet, de a hölgyek 10 perc alatt összedobtak egy ilyen kombót:
Én meg fotóztam őket, ahogy bírtam
A Kékkő strand bejáratánál volt egy szökőkút, amelyik bármelyik lakótelepnek a nevezetességé válhatott volna, annyira jól ragadta meg a beton minimalista gyönyörét :) Fel is dobtuk egy kicsit, remélem figyelitek, hogy valóban jön víz a szánkból.
A következő állomásunk Ende volt, és nem fogok ezzel szóviccet elsütni. Itt perkálni kellett Jimmynek a főnökének, így megálltunk a helyi egyetem előtt. Ennél talán érdekesebb volt az endei nagybót, ahol pár igen becses darabra bukkantunk, bármelyik díjkiosztóra pompás nyereményeket lehetett volna itt találni. Ha az 1200Ft-os DKNY vagy Bvlgari parfümöt nézzük, akkor az tök jó vételnek tűnhet, mondjuk addig, amíg bele nem szagolsz. Ajándéknak mondjuk lehet, hogy praktikus. Ami viszont mindent maga mögé utasított egy körrel, az ez:
Igen, ez egy fenék nagyobbító, a színéből úgy gondolom csajoknak. Ez az itteni push up, agyad eldobod.
Miután folytattuk az utunkat elárasztott rizsföldek mellett haladtunk el, ahol vizibivallyal szántottak, vagy mondjuk kapáltak. Nem egyszerű munka, az már biztos. Ha összejön, írok majd egy bejegyzést a rizsről, mert eléggé megfogott a dolog.
A rizsföldek előtt Jimmy már kezdte pedzegetni, hogy ma este is mehetünk termálfürdőbe. Az egyik az medencés, a másik az a rizsföldek között van, de azt nem ajánlja, mert ott kígyók lehetnek, ha késő este megyünk. Mondandóját igazolta az út menti események, ahol is három férfi kövekkel dobált egy kígyót. Én rettenetesen megsajnáltam a kígyót, ami láthatóan már csak halottan tekergett, ezt onnan volt nem nehéz kitalálni, hogy a feje mögött egy hatalmas kő gyakorlatilag letépte a nyaka felét, ha van neki olyan. A fejlődő országokban nincs túl nagy kígyó rendszertan a falusiak fejében, így minden kígyót megölnek, ha mérges ha nem. Számomra csak egy állat volt, így abszolút sajnáltam. Minden esetre a rizsföldes hely kiesett.
Utolsó állomásunk a helyi piac volt, ahol sok általunk ismert zöldség volt, de volt jó pár számunkra ismeretlen gyümölcs. A legérdekesebb a kígyóbőr volt, íme:
Vagy négy fajta gyümölcsöt vettünk, nekem ebből három nem ízlett, de a maracuja az egyértelműen jó, nem csak érdekes. Jimmy teljesen el volt hülve, hogy mit akarunk csinálni paradicsommal, mert azt csak főzve lehet megenni, faarccal bólogattunk, aztán persze megkóstoltuk. Nem vagyok ennek a mondatnak nagy híve, de a miénk jobb :)
Lassan be is értünk Moniba, előtte még azt hittük defektünk van, de nem volt. Moniban viszont három szállás is tele volt, itt a csúcsszezon, na. Gyakorlatilag egy cigány vajda feleségénél laktunk. Ezt a rózsaszín TV takaróból, a spanyol gyereknevekből és a nem kicsit kíváncsi kérdésekből szűrtük le, szerintünk helyesen. Türkiz Jézus mondjuk nem volt, vagy nem láttunk. Amikor Jimmy felszedett minket a fürdő előtt látható volt, hogy már extázisban van. Kiderült, hogy hat holland csaj van a faluban, ha a rotterdami esküvőt nem is, egy kiváló bulit már erősen vizionált. A forró fürdő jól esett, bár sokat levont az értékéből, hogy a Praktikerből kiselejtezett hidegburkolattal rakták ki. Érdekes elgondolás, hogy a falusiak ezzel jót akartak, de ettől a nyugatiaknak pont rosszabb lett. Persze meg is jöttek a holland csajok is tök véletlenül a fürdőbe. Jimmy odaszólt nekik párszor, de nem sikerült kapcsolatot teremteni, pedig mi mind a négyen nagyon drukkoltunk neki. A szálláson való hideg zuhany kicsit sem esett jól, de eltettük magunkat a holnap hajnali kelésre, mert négykor indulunk a vulkánra.
Igen, ez egy fenék nagyobbító, a színéből úgy gondolom csajoknak. Ez az itteni push up, agyad eldobod.
Miután folytattuk az utunkat elárasztott rizsföldek mellett haladtunk el, ahol vizibivallyal szántottak, vagy mondjuk kapáltak. Nem egyszerű munka, az már biztos. Ha összejön, írok majd egy bejegyzést a rizsről, mert eléggé megfogott a dolog.
A rizsföldek előtt Jimmy már kezdte pedzegetni, hogy ma este is mehetünk termálfürdőbe. Az egyik az medencés, a másik az a rizsföldek között van, de azt nem ajánlja, mert ott kígyók lehetnek, ha késő este megyünk. Mondandóját igazolta az út menti események, ahol is három férfi kövekkel dobált egy kígyót. Én rettenetesen megsajnáltam a kígyót, ami láthatóan már csak halottan tekergett, ezt onnan volt nem nehéz kitalálni, hogy a feje mögött egy hatalmas kő gyakorlatilag letépte a nyaka felét, ha van neki olyan. A fejlődő országokban nincs túl nagy kígyó rendszertan a falusiak fejében, így minden kígyót megölnek, ha mérges ha nem. Számomra csak egy állat volt, így abszolút sajnáltam. Minden esetre a rizsföldes hely kiesett.
Utolsó állomásunk a helyi piac volt, ahol sok általunk ismert zöldség volt, de volt jó pár számunkra ismeretlen gyümölcs. A legérdekesebb a kígyóbőr volt, íme:
Vagy négy fajta gyümölcsöt vettünk, nekem ebből három nem ízlett, de a maracuja az egyértelműen jó, nem csak érdekes. Jimmy teljesen el volt hülve, hogy mit akarunk csinálni paradicsommal, mert azt csak főzve lehet megenni, faarccal bólogattunk, aztán persze megkóstoltuk. Nem vagyok ennek a mondatnak nagy híve, de a miénk jobb :)
Lassan be is értünk Moniba, előtte még azt hittük defektünk van, de nem volt. Moniban viszont három szállás is tele volt, itt a csúcsszezon, na. Gyakorlatilag egy cigány vajda feleségénél laktunk. Ezt a rózsaszín TV takaróból, a spanyol gyereknevekből és a nem kicsit kíváncsi kérdésekből szűrtük le, szerintünk helyesen. Türkiz Jézus mondjuk nem volt, vagy nem láttunk. Amikor Jimmy felszedett minket a fürdő előtt látható volt, hogy már extázisban van. Kiderült, hogy hat holland csaj van a faluban, ha a rotterdami esküvőt nem is, egy kiváló bulit már erősen vizionált. A forró fürdő jól esett, bár sokat levont az értékéből, hogy a Praktikerből kiselejtezett hidegburkolattal rakták ki. Érdekes elgondolás, hogy a falusiak ezzel jót akartak, de ettől a nyugatiaknak pont rosszabb lett. Persze meg is jöttek a holland csajok is tök véletlenül a fürdőbe. Jimmy odaszólt nekik párszor, de nem sikerült kapcsolatot teremteni, pedig mi mind a négyen nagyon drukkoltunk neki. A szálláson való hideg zuhany kicsit sem esett jól, de eltettük magunkat a holnap hajnali kelésre, mert négykor indulunk a vulkánra.
