Hétfő van, így ma intézkedünk.
Tervünk az az, hogy Kutában maradunk pár napot, egészen pontosan 15-éig, amikor
is Tibi Anyukája megérkezik. Meglátogat minket 3 hétre, és vele búvárkodni
megyünk a Komodo Nemzeti Parkba. Addig meg elintézzük a vízumhosszabbításunkat,
ugyanis érkezéskor csak 30 napos vízumot adnak, így külön kell intézni a plussz
30 napos hosszabbítást a bevándorlási hivatalnál. Kuta ilyen szempontból
ideális, mert közel van a reptérhez, ami mellett van a hivatal is. No meg
egyben szörfparadicsom, így unatkozni se fogunk.
Most hogy hétfő lett, neki is
vágtunk reggel, hogy időben odaérjünk a hivatalba. Ezzel nem is volt gond,
vettünk adatlapot, kitöltöttük, lefénymásoltattuk az útlevelünket vízumostul,
és vártunk. Hamarosan megjelent egy nő, akitől csak meg akartuk kérdezni, hogy
most mi is a teendő, de ő már intett is nekünk, hogy üljünk le, és adjuk a
paksamétánkat. Így kerültünk véletlenül a sor elejére. No de nem is húztuk
sokáig az időt, mert hamar kiderült, hogy nem veszik be a kérelmünket, mert túl
korán adtuk be, csak a 30 napos vízum lejárata előtt 7 nappal lehet elkezdeni a
kérvényezést. Ez meg kell hagyni elég érdekes koncepció, főleg, hogy egy hétig
tart a hivatali ügyintézés. Eléggé arra irányul, hogy ne tudd magad intézni,
kénytelen legyél irodák szolgáltatását igénybe venni plussz pénzért, ugyanis ők
el tudják intézni hamarabb is, nem csak az utolsó hétben. De nyilván ezekkel a
hivatali hülyeségekkel nem igazán lehet mit kezdeni, így visszabattyogtunk
Kutába.
Összepakoltuk cókmókunkat, és
közben igyekeztük még elintézni netes teendőinket, pl képeket feltölteni,
blogot tölteni, stb. Ugyanis a következő szállásunkon nem lesz már wifi. Ez
persze azért nem olyan vészes dolog, mert vannak bárok ahol ingyen lehet
fogyasztáás fejében hasznáni a wifit, meg vannak internetezős helyek is.
Miután átköltöztünk mentünk is a
partra, mert ma már szerettünk volna szörfözni. Tegnap találtunk egy szörfös
srácot, aki szimpi volt, így most egyenesen hozzá mentünk. Alkudoztunk vele
egyet, és végül megállapodtunk 400e Rp-ban kettőnkre két órás oktatásra, plussz
hogy utána használhatjuk még a deszkát egy órát. Egyelőre még fogalmunk sincs
az árakról, de tegnap mikor Ricsivel arról beszéltünk, hogy mik lehetnek a
tényleges árak mondott egy olyat, hogy ő tud valakit aki kettőnket 400e-ért
oktatna két órára, és az jó ár. Fene se tudja, mi most ennyiért mentünk.
Ade, az oktatónk abszolút jó fej
volt. Az alapokkal kezdte, de nem tökölt sokáig egy résszel, ha látta, hogy
megy. Tibinek jóval jobban ment mint nekem, meg bátrabb is volt a hullámokkal,
így őt hamarabb beküldte, nekem meg tovább segített. Sokat segített, hogy
azokat is elmondta, hogy mit kell csinálnod, ha egy hatalmas hullám épp ott
csap be, ahol vagy, vagy hogy tudod a hullámokon átküzdeni magad. Nekem ez
nagyon jól jött, mert azért én be voltam tojva a nagy hullámoktól és jó volt
látni, hogy van esély :)
Két óra szörfözés után viszont
teljesen kipurcantunk, így bár Ade bíztatott minket, hogy gyakoroljunk még
abban a plussz egy órában, mi csak hevertünk a parton mint a döglött halak.
Este vacsi után úgy gondoltuk
kipróbáljuk a halpedikűrt, amikor is egy akváriumba lógatod a lábad, miközben
kishalak nyüzsögnek körülötte és rágcsálják a lábadat. Vicces, kicsit csikis. Egy
kis félreértés miatt előtte kaptunk egy lábmasszázst is, ami viszont nagyon jól
esett így egy csöppet sem bántuk. Közben beszélgettünk a masszírozó lánnyal és
sráccal, akikről kiderült, hogy 16 évesek, és sose jártak suliba. 3 éve dolgoznak
itt és munka során tanultak meg angolul, ahogy a vendégekkel beszéltek. Mi csak
hüledeztünk, hogy tényleg nem jártak suliba, mert azért nem gondoltuk, hogy még
általánosba se jártak. De mint mesélték fizetni kell a suliért már általánostól
kezdve, így sokan nem engedhetik meg maguknak. Írni, olvasni pedig a szülőktől,
barátoktól tanulnak meg ezek a gyerekek. Teljesen le voltunk döbbenve. Kb 900 Ft-ot
keresnek egy nap, délelőtt 10-től éjfélig dolgoznak. Haza évente kb 1-szer
jutnak, amikor elég pénz gyűlik össze nekik. Mindemellett ezek a fiatalok
nagyon kedvesek és jó fejek voltak, szerények, és nem tolakodóak. Nem
panaszkodtak, csak a kérdéseinkre válaszoltak.
Ezek után már nem sokat
bóklásztunk, eltettük magunkat holnapra, hiszen holnap is megyünk szörfözni, ha
még élünk.
