Huhu, ma jön édesanyám! Este
érkezik, de addig még jó pár dolgot csinálunk. Ezek közül a legfontosabb a
vízumunk hosszabbítása. Végül abban maradtunk Zsuzsival, hogy egy
vízumhosszabító irodába fogjuk beadni borsosabb árért, és csak egy
útklevélmásolattal megyünk majd Floresre. Ennek megfelelően nagy ügyintézit
tartottunk, először kinyomtattuk a repjegyet, ami persze aztán késöbb nem
kellett. Utána elmentünk, hoppá, dehogy elrobogtunk az irodába, ahol nem
sikerült egy kicsit sem alkudni, de végül elég megnyugtatóan beszélt velünk egy
csóka.
Kaja után felhívtuk Adet, hogy
mizu, meggyógyult-e. Mivel azt mondta, hogy még mindig beteg, másnál vettünk
surfleckét. Zsuzsi kicsit ellene volt, hogy lehet, hogy nem lesz annyira jó, de
persze aztán itt is tök kedvesek voltak, miután megalkudtunk. Kicsit problémás
volt a board, mert úgynevezett puha deszkát kaptam és azzal nem volt egyszerű
kanyarodni, de cseréltünk Zsuzsival. Ő azt mondta, úgyis fáradt, én meg nagyon
jól elvoltam az övével. Új felfedezés, hogy
nem a deszka szélét kell megfogni, hanem magam mellett kell mint egy
szűkített fekvőtámaszban felnyomni magam, amikor fel kell állni. Oktatónk
teljesen bíztatott, hogy menjek beljebb, illetve mondta, hogy olyanra ne
induljunk el, ami már megtört, mert ennél már jobban megy mindkettőnknek. Jól
eső érzés volt, hogy ezt mondja. Sajnos a hullámok nem voltak a legjobbak, de
nem is volt nagy baj, mert kondiban már alíg alíg bírtuk. Ismét kiprurcanva
feküdtünk a homokban két óra után, de nagyon jó volt, nekem sikerült egy nagyon
jót mennem egy épp megtörő hullámon, és Zsuzsinak is nagyon jól ment.
Miután visszamentünk a szállásra
felvettük a kulcsot édesanyám szobájához, majd elkaptunk egy taxist, aki kivitt
minket a reptérre. Elég izgatott voltam, hogy nehogy elkéssünk, de persze az
lett a vége, hogy majdnem egy órát vártunk egy adag hotelessel együtt. Közben
rám nagy fikapercek jöttek, mindenkit megszóltam, mert nagyon idióták a
túristák. Volt aki nem mert kijönni a reptérről, amikor meglátta, hogy hányan
állnak az ajtóban. Zsuzsi takarékra tett, azt mondta, hogy csak minden ötödiket
mondhatom, ami eszembe jut, de elég nehéz ezt úgy megállni, ha egy láthatóan
francia csóka sálban jön ki Balin a reptérről...
Lényeg a lényeg, hogy megjött
édesanyám, nagyon fáradtan, de nagyon boldogan.
Jött hazulról süti is, Zsuzsit itt
vesztettük el, innentől ki is vonhattuk a beszélgetésből, úgy örült :)
Nagyon örültünk mindannyian, elhullottak a
könnyek, meg ugye nehéz volt elkezdeni, hogy ki mit meséljen. Fogtunk egy taxit
és elmentünk a szállásig.
Nekünk megjöttek a névnapi/szülinapi
ajándékok, kaptunk egy remek búvárórát, de búváréknál ilyet nem lehet ám
mondani, hanem az búvárkomputer, ahogy nem szemüveged van, hanem maszkod :)
félelmetes, hogy minden sportban megvan a sznobkodás :) Mi meg azzal leptük meg
édesanyámat, hogy elvittük egy kis robogózásra, amitől teljesen odavolt. Jól
mutatja a dolgokat, hogy elkezdett aggódni, hogy ha mi ketten robogóval
megyünk, akkor Zsuzsi egyedül megy az étteremig ilyen sötétben. Nehéz lett
volna ott azonnal elmagyarázni, hogy az elég mindennapos, hogy Zsuzsi egyedül
császkál küldöldön sötétben :) A robogózástól viszont nagyon lelkendezett
édesanyám, és nekem is nagyon jó érzés volt.
A vacsi nagyon jól sikerült sokat
beszélgettünk, de azért nem is akartuk az idegeket a végletekig feszíteni, mert
hát a több mint 20 óra utazás az mégis csak sok, szóval el is tettük magunkat,
mert holnap repülünk újra.
