Hajnalban kelés, ki
a reptérre az ingyen transzferünkkel. Mivel tudtuk, hogy az aucklandi járat
elment, ezért nem nagyon volt mese, tudtuk, mi is el fogjuk hagyni Vanuatut,
most már tényleg. Persze sokat késett a gép, de felszálltunk :) Nem is tudjuk
hányadszorra, de elköszöntünk ettől a fantasztikus országtól. Majdnem négy órát
repültünk Sydneybe, és már a repülőn látszott a különbség, visszatértünk a
„civilizációba”. Mondjuk kiváló átmenet volt a gépen adott kisfilm. Egy Epitől
tradicionálisabb vanuatui törzsből lévő öt embert elvisznek az UK-ba, Manchesterbe
és erről szól a doksi film. Hát valami halálian vicces volt. Nagy atrakció volt
nekik a trambulin és a KFC. Amit viszont abszolút nem bítak feldolgozni, hogy
lehetnek hajléktalanok ha van kutyakozmetika.
Azt hiszem azt még
nem is jeleztük, hogy össz vissz két napot leszünk Ausztráliában. Dél-Amerika
drágbb volt mint gonoltuk, így most ezt a részt kihagyjuk és az olcsóbb ázsiazi
részen leszünk többet. Én eléggé sajnálom, fantasztikus ez a kontitnes is,
különösen természeti látnivalókban. Ugyanakkor kicsit mosolyogtam is magamban.
A nyugati túristák mindig úgy beszélnek az utazásaikról, hogy a do igét
használják. I did Eastern Europe, ami azt jelenti, hogy voltak Kelet-Európában
egy másfél hetet, a did Hungay, pedig egy nap Budapest. Na most Zsuzsi and Tibi
do Australia :)
Amikor megérkeztünk
én már kicsit parába voltam. Amikor hat éve itt voltam nem volt egyszerű
belépni, volt mindenféle kérdés. Most, semmi nem volt, még át se scannelték a táskát,
csak megkérdezték mi van nálunk, a jó kis foghagymát meg elkobozták. Amint
megérrkeztünk a reptérre, én beváltottam a kemeény 3000Ft-nyi argentín pesot,
ami véletlenül az egyik gatya sebében maradt, nézett is rendesen a csaj, hogy
ezzel meg mit akarok. A másik, hogy mint Tony Stark (gy.k. a Vasember), a
civilizációba való visszatérés után első dolog volt, hogy elnyomtam egy
sajtbit. Ha már civilizáció, akkor azt abszolút nem értem, hogy lehet az, hogy
egy sokkal drágább országban 3000 Fortinért bevisznek házhoz a reptérről, míg
ez nálunk 4000+. Na mindegy. Elérkeztünk a jó kis szállásunkhoz, és kiderült
nem ért véget a sikerszériánk. Upgradeltek minket, azaz ugyanazért a pénzért
kaptunk fürdőszobát a szobánkhoz és a tegnapi napot sem kellett kifizetni. A
hostelt egy 40-es 50-es meleg pár üzemelteti, és a hostelworld honlapon Sydney
legjobbjai, nem véletlenül. Nagyon izléses, van benne wifi, reggeli, TV szoba
meg a hangulata sem kutya. Kaptunk térképet is, és nekivágtunk, hogy még
elérjük az Operáhazat világosban.
Ehhez át kellett rángatnom Zsuzsit a botanikus kerten,
de most nem volt semmi nyafogás.
Pont naplementére
értünk az Operaházhoz. Én már haramdszor láttam, de a véleményem most is
ugyanaz, ez bizony jól néz ki, ki van találva. Kicsit kisebb, mint gondolnád,
kicsit szürkébb, mint gondolnád, de a formája nagyon penge.
A háttérben a
Harbour híd van, ami nekem tetszik, de Zsuzsi nem volt oda érte. Már épp
kezdett sötétedni, de ez nem is volt nagy gond. A hosteles csóka elmondta, hogy
most van a Vivid fesztivál, ami azt jelenti, hogy más-más épületet más művész
világít meg. Arra vártunk, hogy megvilágítsák az Operaházat, és nem is lett
rossz.
Emellett minden
féle interaktív állomás volt. Nekünk az tetszett a legjobban, amikor embereknek
kézenfogva kellett összekötniük a vezetékek végét, hogy a lámpákat
felkapcsolják.
Jó hosszan és
messzire elsétáltunk.Valahogy Auckland után itt is elkeveredtünk ahhoz a
kerülethez, ahol jachtok vannak hiper szuper lakások mellett. Zsuzsi megint
csak ámult, de én is teljesen el voltam képedve ekkora gazdaságtól.
Eléggé elfáradtunk
így visszakutyagoltunk a Circular Queyhez, kvázi főtérhez, és felpattantunk egy
buszra, amivel visszamentünk a hostelhez. Este még bedobtunk egy pizzát.
Valószínűleg nem a világ legautentikusabb pizzázójában lehettünk, mert minden
pizzát más országról neveztek el, volt Perutól elkezdve Skóciáig minden. Talán
a legviccesebb, hogy volt „olasz” pizza is, de azon meg thai fűszer volt.
Maradtunk a jól bevált Emil féle proscuittonál, amit meg talán dánnak hívtak.
