Nem kis izomlázzal ébredtünk, Zsuzsi alig tudott felkelni, de én sem mondom azt,hogy minden porcikám a sportot kívánta. De ha idő van, hát idő van, így kiballagtunk a strandra, ahol ismét surfre szálltunk.
A mai nap anyaga a balos és jobbos hullámok voltak. Nekem nagyon nagy segítség volt, mert idáig egy rövid ám nem túl velős portugáliai oktatáson kívül magamtól tanultam surfözni, így hogy finoman fogalmazzak van mit csiszolni a technikán is, de csomó mindent nem is tudok, és hát azért ezek a dolgok nem agysebészet, szóval akár itt is meg tudom osztani. A lényeg, hogy amikor egy hullám megtörik a megtörés balra vagy jobbra halad. Ennek megfelelően amikor jön a hullám és még nem tört meg, akkor abba az irányba kell egy kicsit lapátolni, amerre nincs megtörve. Amikor meg felállt az ember, akkor továbbra is a megtörés ellen kell kanyarognia, majd megint a part felé. Ez nyilván elméletben nagyon király, de mivel kanyarodni most kezdtem, legtöbbször elméletben szelem a halobakat, de legalább tudom, hogy hogyan kellett volna. Az óra végére, mintha kimostak volna minket. A világ minden kincséért sem mentünk volna be még egy másodpercre sem. Iszonyat fárasztó, a tae kwon dós edzőtáborok pillanatai jutottak eszembe nem egyszer.
Visszabotorkáltunk a szállásra, Zsuzsi
felvette a tiszta ruhákat, amit tegnap adott le a mosodában, és beültünk a
helyi kis kajáldába, ami jelen pillanatban nem volt túl jó. Az Indonéz
kulináris élmények mérsékeltek eddig, van tészta és rizs, valamint időnként
tészta rízzsel, ha ezt gondolati horgonyt ledobjuk, akkor be tudjuk mérni
mekkora változatosság van. A fűszerek viszont jók, így egyelőre nagyon nem
panaszkodom, meglátjuk mi lesz később. A kajáldában viszont volt sör, és ennek
most neki is estünk Zsuzsival, aminek az lett a vége, hogy 5 óra múlva a
kajáldából elmentünk vacsorázni a piacra. Igen, nagyjából ez volt a mai napi
programunk, de azt azért elárulom, hogy volt internet a
kjáldában, ennek is köszönhető a sör mellett, hogy ott maradtunk. Beszéltünk
Lacival, apósommal (ezt a szót se használtam még :) ), és Zitával, akin útkészületi
nyugtatást kellett végeznünk, mert számunkra érthetetlen okból (ő is volt már
messzebb, mint Szentendre), nagyon izgult.
A piac egyébként nem volt nagy wasistdas, inkább
kajáldák, mint igazi piac. A lényeg, hogy találkoztunk egy csajjal, aki
Szumátráról jött, a kifőzdében dolgoztt, és hát igazán nem gondoltam volna,
hogy vele fogok vitába keveredni arról, hogy Ukrajna ortodox, vagy katolikus
vallású... Nagyon meglepődtem mennyire tisztában volt a világgal...
