Ma van az első merülés Zitussal, és hát be is dobták rendesen a mély vízbe, Siaba Kecilre mentünk, ami egy elég erős áramlatos merülés, kicsit sem volt könnyű, ráadásul a láthatóság sem volt a legjobb. A merülés teljesen olyan volt, mint a Top Gun azon jelenete, amikor a kanyonban üldözik egymást. Ennek oka, hogy valóban egy kanyonba merültünk bele, amin végig merültünk, azaz száguldoztunk, iszonyat vicces volt, vártam mikor lövik ki Darth Vadert mögülem Csuviék, hogy ha már a filmes hasonlítgatásoknál tartunk.
Akkor egy két szót a látnivalókról is, láttunk öt tekit, ami még mindig nagyon nagy élmény. A legemlékezetesebb viszont biztos az lesz, hogy Zsuzsi levegőztetett. Ez azt jelenti, hogy mindekinek két légzőcsőve van, és hát Zsuzsi sokkal ügyesebb nálam a levegő felhasználásban, azaz kevesebb levegőt használ mint én. Én ezt próbálom arra kenni, hogy nagyobb vagyok, de az az igazság, hogy a mozgása is sokkal nyugodtabb az enyémnél. A lényeg, hogy miután kiértünk a kanyonos üldözésből, nekem már kevesebb levegőm volt, így megkérdeztük Edet, hogy lehetne-e, hogy Zsuzsi levegőztet. Azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon romantikus volt, mert közben egymásba is kellett kapaszkodni, meg hát, hogy egy levegőn vagyunk, szóval, jó volt, na.
Mivel ez a merülés elég durva volt, ezért egy sokkal könnyebb merülésre mentünk délután, a Sebayur Kecilre, ami nagyon jól is ment, sikerült sokat gyakorolni az eddig mondottakból. Édesanyám is nagyon örült, mert azt mondta, hogy könnyű terepen érzi, hogy mennyit fejlődött. Amiket most láttunk, abból érdemes kiemelni a három ráját, valamint egy rózsa alakú fészket, ami a tengeri meztelen csigák fészke, fel nem ismerné az ember. Ha gondoljátok itt láthattok egy csomó képet, ez a merülőtársaság honlapja: http://www.facebook.com/KanawaIslandDiving
A merülések után délután csak elpihengettünk. Zsuzsi Zitával beszélgetett nagyon hosszan, én meg édesanyámmal elsétáltam a sziget túloldalára, és megnéztük a naplementét. Nagyon nagyot és hosszan beszélgettünk.
A pizza alatt már kezdett nagyon gyanús lenni, hogy nincs senki a dive centerben. Elkezdtük megérdeklődni, hogy mi a helyzet, hát kiderült, hogy se szó, se beszéd elmentek Labuan Bajoba bulizni, így a holnapi merülés elmarad. Nem kicsit voltunk mérgesek, mert hát mindenkinek jár a pihenő, de igazán lehetett volna szólni. Valószínűleg egyébként az új hajójukat avatták fel. Mint megtudtuk az indonéz hagyományok szerint meg kellett ölni egy csirkét, amihez a helyi kapitány ragaszkodott. Ők viszont ha jól értettük agysejteket öltek... Sokszor írtunk már arról ugye, hogy jó látni nekünk, hogy máshogy is lehet élni. Az sem lehet annyira rossz, hogy az ember egy kis szigeten egy merülési centrumot üzemeltet. Sose csinálnám, de jó látni, hogy ebből is meg lehet élni...
