Reggel kelés volt, mert csomó
mindent kellett intéznünk, elvégre Szingapúr elött most vagyunk utóljára
fejlett országban, hisz ma repülünk Denpasarba, Balira. A terv szerint kb 50
napot fogunk Indonéziában tölteni.
A reggel egy két kínkeserves
szakadozós telefonálgatással indult még a szálláson. Ezek után ki akartuk
cserélni az Óceánia könyvünket, boltba kellett menni elemér, meg
gyógyszertárba, hogy feltöltsük a készleteinket. A könyvcserén kívül mindent
sikerült elintézni időre, így még arra is volt időnk, hogy a kinézett
cseh-szlovák étterembe betérjünk egy nem olcsó, de kiadós ebédre. Volt magyar
barackpálinka, knédli, kacsasült káposztával meg Budvar. Nagyon nagyon jót
kajáltunk, kimondottan az tetszett, hogy ha csak egy kis sarokra is, de ismét
átérezhettük a kelet-európai életérzést, amit mindketten szeretünk.
Olyannyira jól éreztük magunkat,
hogy sikeresen rohanás lett a vége és le is késtük a transzferünket a reptérre.
No nem kell nagyon megijedni, mert jött a következő, és még azzal is bőven
időben voltunk. A sofőrünk egy iraki csóka volt. Folyamatosan morgolódott
mindenkire, azt se nagyon értékelte, hogy arabul köszöntük meg, és köszöntünk
el. Már a becsekknél látszott, hogy ez a Bali olyan, mint Ausztria, csak ide
nem síelni járnak, hanem szörfözni. Minden negyedik ember egy hatalmas táskát
checkoltatott be.
Mi az utolsó apróinkat a mekibe
fektettük és elbóklásztunk még a reptéren. Parfümboltba egy ideig nem megyünk
önszántunkból az biztos. A repülőút elég eseménytelen volt, azt leszámítva,
hogy mi voltunk a prémium utasok. Azt hiszem ezt meg kell magyaráznom. A
Jetstar, amivel utaztunk egy fapados társaság. Na most a mi jegyünk az egy
normális Economy repjegy volt, ez járt a földkörüli repjegyünkhöz. Ennek
megfelelően mi kaptunk párnát, meg kaját meg üdítőt, amiért mindenki másnak
fizetnie kellett. Néztek, is hogy ezek meg úgy néznek ki, mint a koldusok, de
bezzeg kapnak mindent.
Aztán megérkeztünk Indonéziába,
jobban mondva nem is Indonéziába, hanem Balira, és nem is Balira, hanem Kutára.
Rögtön szembetaláltuk magunkat a kis ázsiai ügyintézéssel, először meg kellett
venni a vízumot, aztán be kellett lépni az országba, aztán meg vám és ugyanaz a
kaját ne hozz be hülyeség, amit úgy néz ki minden országnak sikerült eltanulnia
Ausztráliától és Nztől. Aztán a következő az volt, hogy vagy 30 ablakból
integetnek az embernek, hogy nála váltsunk pénzt. Képzeljátek az árak
ugyanannyi az összes pénzváltónál, abban megy a verseny, hogy ki mosolyog
jobban. Nem olyan rossz rendszer.
Plusz a reptéren szerzed meg a
taxit egy erre kijelölt helyen, ez sem rossz. A szállásunkra megérkezve
kiderült, hogy nem olcsó szállásra kerültünk, hanem ez itt magasan
középkategória. Egy frissítőkendővel meg egy dobozos vízzel vártak. A szálláson
medence, a szobában laposTV. Az első benyomások alapján Ázsia másmilyen lesz.
