Reggeli közben megbeszéltük hogyan tovább. Azt terveztük, hogy Labuanbajoból keletre indulunk Bajawába, ahonnan tradicionális falvakba lehet ellátogatni. Onnan pedig a Kelimutu vulkánhoz megyünk, ami kelet-nyugat irányban kb a sziget felénél van. Innen pedig vissza repülünk Balira. Repjegyünk még nem volt, így azt még el kellett intézni indulás előtt, no meg sofőrt is kellett szereznünk aki végigvisz minket Floresen. Mivel most 4-en utazunk együtt, sokkal olcsóbb kocsival menni, és itt elég bevett szokás az is, hogy a kocsihoz adnak egy sofőrt, ami még ráadásul elég kényelmes is. Reggeli elintézendők között volt még a búvárfizetés és pénzfelvétel, mert időközben sikerült Zsuzsi kártyáját is aktiválni, meg Zita is magához vette a sajátját. :) Zitának még további repjegyeket is kellett foglalnia, ugyanis ő június 6-án válik el tőlünk Jáván, és megy onnan tovább Sumátrára. Volt teendő bőven, így neki is estünk.
A szemben lévő internetes helyen
szerencsére lehetett repjegyet intézni, így én odamentem feltérképezni a
helyzetet, míg a többiek mentek intézni a pénzügyeket. Most Zita kártyáját
tiltotta le a bank, de szerencsére egy telefonnal sikerült újra aktiválni. A
repjegyek körül az volt a kavarc, hogy abból a városból, ahonnan terveztük a
visszautat Balira nem volt szabad hely akkorra, amikorra szerettük volna. Most
elég kötöttek voltunk a napokat illetően, mert Zsuzsi repülője 3-án indult
Baliból haza, Zitának pedig 6-án kellett továbbrepülnie Jáváról Sumátrára, mert
ott találkozót beszélt már meg egy barátnőjével. Addig pedig még sűrű volt a
látnivalók listája. De szerencsére Zitának remek ötlete támadt, Kelimutuhoz
viszonylag közel van egy másik város is ahonnan lehet repülni. No onnan már
találtunk jegyet, így azt meg is vettük. Közben még Zitának ezer variáció kavargott a fejében, hogy honnan is repüljön tovább Sumátrára, ami azért okozott gondot, mert ehhez kellett igazítanunk a Bali-Jáva repjegyet is. Tibiből ekkor előjött tanácsadó énje és strukturálva a problémát gyorsan ki is lyukadt a megoldáshoz. Ennek eredményeképp Zita megvette a jegyét Yogjakartából (Java) Medánba (Sumatra) 6-ára, és megvettük közös jegyünket is Denpasarból (Bali) Surabayába (Java) 3-ára.
Huh, ezzel is megvagyunk. Közben
Tibi az utcán kinézett egy srácot egy kocsiban, és megszólította, hogy ő
sofőr-e. Az volt. Beszélt vele pár szót és szimpatikus lett neki. Főleg azért,
mert mikor mondta neki Tibi, hogy három nővel utazik, a srác haverja nagyon
rákapott a dologra, és elkezdett poénkodni, de a kinézett srác leintette, és
teljesen normálisan beszélt Tibivel. A kikiáltási ár 3millió volt 5 napra.
Ebből Tibi próbált allkudni, de a srác nem engedett. Erre ő ott hagyta. Később
én is beszéltem vele, nekem is szimpi volt, de továbbra se volt hajlandó
engedni az árból. Végül ráálltunk és megállapodtunk vele.
Összepakoltunk, ebédeltünk, és
indulásra készen odamentünk a sráchoz, akit Jimmynek hívnak. Ekkor viszont
kiderült, hogy nem is ő lenne a sofőr, hanem egy másik srác, aki nem is tud
angolul. Végül Tibi addig ütötte a vasat, hogy márpedig mi Jimmyt akarjuk,
hiszen vele állapodtunk meg, hogy végül ráállt és ő jött velünk. Jimmy összeírt
egy programot az 5 napra, de mi azt módosítottuk némiképp, és ragaszkodtunk is
ahhoz, hogy közben is módosíthassuk. Ami fix volt, hogy 5 nap alatt
Labuanbajoból elvisz minket Maumeréig.
Fenntartással kezeltük Jimmyt, de
nem sokáig. Elég hamar kiderült, hogy jók voltak Tibi megérzései, és nagyon
jófej srác. Az út során mutatott jó helyeket, de ott álltunk meg, ahol
szerettünk volna.
Az út során láttunk sok-sok
rizsföldet, és folyóban fürdő embereket. Az út nagyrésze szerpentinen vitt, de
Jimmy csak úgy jellemzte, hogy olyan az út mint egy kígyó.
Ruteng nevű városig jutottunk ma.
Itt a közelben vannak olyan rizsföldek, amik pókháló alakban terülnek el, de
mivel hatalmas köd lett mire odaértünk nem láttunk belőle semmit. Jimmy azt
igérte, hogy majd holnap ezzel kezdünk, reggel remélhetőleg tiszta lesz az ég.
Este a szálláskereséssel vetette
be Jimy igazán a szívünkbe magát, hiszen arra számítottunk, hogy biztos majd
valamelyik haverhoz visz minket jutalék fejében. De nem így történt, minket
kérdezett meg, hogy hova szeretnénk menni, és csak akkor javasolt egy másikat,
amikor az általunk választottból kifordultunk, mert nagyon nem jött be. És
ekkor is csak úgy mondta, hogy „check first”, ha nem tetszik, megyünk máshova.
Ez a jelmondata azóta szállóigévé is vált köztünk :)
Este egy helyi kajádában
megvacsoráztunk, majd László nap révén Édesapámat hívtuk skypon. Nem volt a
legjobb a net, de azért sikerült beszélni vele egy kicsit.
