Reggel ki kellett csekkolnunk,
mert jöttek a szobába újabb vendégek. Nagy ám itt a forgalom kérem szépen. Az
volt a terv, hogy átmegyünk Champaign beachre, majd 4 körül vissza jövünk, és
akkor visszamegyünk Luganville-be. A tulaj csajjal meg is beszéltük még tegnap,
hogy teljesen jó, mert úgyis hoznak a reptérről vendégeket, és a taxisnak
vissza kell mennie Luganville-be, így olyan áron ahogy jöttünk vissza is tudunk
menni. Majd ő intézi, hogy a taxis várjon meg minket.
Ó gondoltuk ez szuper. Ennek
fényében mi el is battyogtunk a beachre, ahol mikor megérkeztünk két
halászhálóval babráló helyi srácon kívül mi voltunk egyedül. Gyönyörű kék víz
fogadott minket fehér homokos stranddal.
Egyikük látván, hogy jött két
túrista, eltűnt, majd hamarosan megjelent egy lóval, és odajött hozzánk. De
teljesen normálisan, egyátalán nem erőszakosan, csak szimplán elkezdett
beszélgetni, majd közben megkérdezte, hogy nem akarunk-e menni a lóval. De ha
nem, akkor nem, nem is erőltette.
Természetesen bementünk úszni, és
nagyon nagy éményünk volt. Egy teknősre bukkantunk, aki nem is akart lerázni
minket. Hosszan úsztunk vele, olyan közel hozzá, hogy ha akartuk volna meg is
tudtuk volna érinteni. Közben néha feljött levegőt venni, aztán újra alámerült.
Zseniális volt. Miután elhagytuk teknősünket Tibi még elúszott egy távolabbi
korallszigetig, de én ezt most kihagytam, mert a fülem nem jeleskedett a
merülés óta.
Ezen kívül meg csak élveztük a
tengert és a partot.
Már lélekben kezdtünk búcsúzni
Vanuatutól, így elég sokat beszélgettünk az elmúlt hetek élményeiről. Nehéz
lesz itthagyni.
Közben elmentem sörért, ami úgy
nézett ki, hogy egy nővel (a partra kijöttek néhányan a portékájukkal) elmtem
az idevezető úton lévő éttermükbe, és onnan hoztam sört. Egy kislány is velünk
tartott, aki azt a megbizatást kapta, hogy az anyjának hozza el a mobilját az
étteremből. Mivel az éttermes nő maradt az étteremben, a kislány velem jött
vissza. Nagyon aranyos volt, végig úgy fogta a kezem, egy másodpercre sem
engedte el, és közben nevetgélt. A beszélgetés nem ment egyszerűen vele, de így
is jól elszórakoztunk a visszaúton.
Közelgett a 4 óra, így még egy
uccsó séta után elindultunk vissza a bungalóhoz, ahol kiderült, hogy nincs
kocsi. Hogy-hogy nincs kocsi? Hát hamarabb jött a repcsi, hamarabb jött meg a
vendégekkel, és pont nem volt ott a tulajcsaj, hogy szóljon a sofőrnek, így az elment.
Nincs más megoldás, itt kell maradnunk és majd reggel 6:30-kor el tudunk menni
a busszal, és az még olcsóbb is lesz. Ez így azért nem hangzott túl jól, főleg,
hogy itt semmi sem megy pontosan, így abban sem voltunk teljesen biztosak, hogy
a busz oda fog érni Luganville-be időben, de a csaj megnyugtatott minket, hogy
biztosan elérjük a repcsit. És mivel ők szúrták el, olcsóbban alhatunk egy
dormban. Aztán mivel kicsit szúrósan néztünk elég hamar ingyenre vátoztatta az
olcsóbbat... No így már azért elég jól nézett ki a dolog, nem is bánkódtunk,
hogy még egy esténk maradt itt, elég kellemes volt :)
