Mint akit ötször-hatszor földhöz
csaptak úgy ébredtünk mind a ketten. Eredetileg az volt a terv, hogy öt napot
fogunk végigsurfözni, de már tegnap tisztában voltunk azzal, hogy ez
gyakorlatilag lehetetlen, és ma csak szenvednénk, hisz valóban meghalni se volt
erőnk. Ennek megfelelően kis ügyintézi napot tartottunk, megvettük a repjegyet
Komodóra, illetve szereztünk egy robogót három napra. A bérlés kb napi ezer
forintba kerül, ez nem fog keresztbe tennni a büdzsének :) A bérlés miértje meg
azért merült fel, mert mindenki kisrobogóval császkálvitt. Mielött nagyon
belevágunk a nagyképüsködésbe, hogy hogyan suhantunk ketten a motoron,
elmondom, hogy én életemben nem ültem még se motoron se robogón. Nem ez volt a
legideálisabb hely elkezdeni, az egyszer száz. A csókánk is nagyon szekptikus
volt, mikor megkértem, hogy akkor kezdje azzal, hogy hogyan van a gáz és a fék.
Becsületére,
vagy mohóságára legyen mondva, oddadta a mocit, amivel egy kisebb sikátorban
kezdtem gyakorolni. Óvatos gáz, óvatos fék, nagyon óvatos megfordulás. A
tanulási görbémre viszont elég büszke vagyok, mert délelött azzal indult, hogy
a murván kicsúsztam és taknyoltam egyet, délután meg már valóban robogtunk, de
azért csak lépésről lépésre. Mikor a sikátorban már sikerült megfordulni,
kimerészkedtem az itteni vadonba, ami tényleg nagyon durva, kresz gyakorlatilag
nem létezik, Nápoly kismiska ehhez képest.
Az első köröm alatt annyira
izgultam, hogy remegett a lábam mikor leszálltam, ellenben nagyon menő volt a
kis kajálda elött megállni, és onnan bemenni egy ebédre. Miután kipihentem
magam, és megkajáltam elindultam egy újabb útra, ezúttal kicsit messzebbre, ha
ez is sikerül, akkor jöhet Zsuzsi is hátulra. Elindultam észak felé, és egész
jól is ment, bár száz százalékig biztos vagyok benne, hogy egy egyirányúban
szembe mentem, de egy másik mocis után.
Leparkoltam és dudáltam
Zsuzsinak, hogy akkor megyünk, persze ez nagyképű volt kicsit, mert elötte
megint ki kellett pihenni magam. Közben meg is tankoltam, ami úgyszintén elég
vicces, literes Abszolút vodkás üvegekben agyják a benzint, lityója 120 Ft.
Pihenés után elindultunk északra,
egész pontosan Semayakra, ami az itteni sznob hely, tele szállodákkal, ilyen
meg ilyen:
Sétáltunk egy nagyot és beültünk
ebbe a puffos helyre egy kókuszlére, most sófőr vagyok, nem ihatok :) Az a
helyzet, hogy nem voltunk elvarázsolva az itteni sznob helyektől, nem volt az
az élményünk, hogy jó jó drága, de azért biztos nagyon jó. Pedig nekem nagyon
tetszik a balis építészeti stílus, de ebből itt sokat nem láttunk megcsillanni.
Nem akarok hülyeségeket írkálni, nyilván szívesebben laknék egy ilyenben, mint
a csótányos (ezt nem is írtuk, innen van az eddigi csótány rekordunk, mármint
nagyságban) kis „kuckónkban”, de nem ragadott el a hév, hogy ide aztán
mindenképpen visszajönnék a hotel pontjaimból.
Visszafele jövet egy dugóban
mentünk, nagyon fárasztó volt folyamatosan figyelni az autókra, meg nyilván
menni is kell az autók között, különben feltorlasztjuk mögöttünk a motorosokat,
az meg nem sok jót szül. Röviden: attól azért tartottam, hogy elkopik a
pacskerom alja a végére a sok indulás-megállástól.
Mivel az egész testünk sajgott,
illetve kék zöld volt (mondom, edzőtábor, tiszta edzőtábor) úgy gondoltuk, hogy
ma egy igazán puccos masszásoshoz megyünk, megnézzük mit tud. Hát azt tudta,
hogy nem volt ott masszőz, holnapra tudtunk helyet foglalni. Hát jó, akkor
elmentünk a jól bevált helyünkre, ahol a talpmasszás/halas masszást kaptuk. Nem
csalódtunk, különösen Zsuzsinak volt nagyon jó. Átmentünk a magyar étterembe,
hogy megnézzük van-e töltöttkápi, de zárva voltak kilenckor... így nehéz lesz
bizniszt csinálni. Viszont bementünk egy iszonyat jó helyre, lampionos kisudvar
jó kajával.
