Ma van első házassági
évfordulónk. Merülünk, sárkányt nézünk,
és este egy romantikusat vacsizunk a romantikus szigeten. Azt hiszem nem
hangzik rosszul :)
A napot 6:30-kor kezdtük egy
reggelivel, és 7-kor már a hajón voltunk, ahol minden búvárfelszerelés készen
várt minket. Rajtunk kívül egy holland pár, és egy svájci srác jött merülni,
vezetőnk pedig Marie, az egyik tulaj, és Chris, egy dive master tanonc voltak.
Nagyon nyugodt volt a tenger, így már az első búvárhelyig tartó út is kellemes
volt, gyönyörű látvánnyal. Annyi sziget mellett mentünk el, hogy számolni se
tudtuk. Egyiken-másikon fantasztikus partszakaszok látszottak, ahol persze egy
lélek se volt.
A terv úgy nézett ki, hogy
először egy egyszerűbb merülésünk lesz, aztán átmegyünk egy másik helyre, ahol
valamivel nehezebb lehet a dolog, de az se lesz vészes. A nehézség alatt itt
azt kell érteni, hogy errefelé a tenger tele van áramlatokkal, amiben nem
egyszerű merülni. És hogy ne legyen annyira egyszerű az élet, ezek az áramlatok
folyamatosan változnak. De szerencsére a búvárbázist üzemeltető Marie (svéd) és
Ed (angol) annyira jól ismeri a helyi viszonyokat, hogy mindig fel tudják mérni
hol biztonságos a merülés, és hol kell megfordulni, mert áramlatot éreznek. Mi
az elején kicsit aggódtunk, hogy milyen lesz ha jön az áramlat, de elég hamar
kiderült vezetőnk profizmusa és felelősségteljes vezetése, így elszállt minden
aggodalmunk.
Mielőtt megérkeztünk volna első
állomásunkra, egy kis táblára felrajzoltak a helyről egy ábrát, és elmondták
hogy is fog zajlani a merülés. Ez nagyon tetszett nekünk, mert ennyire profi ismertetést
még nem láttunk. A főbb adatokon kívül, hogy mennyi ideig leszünk lent és
milyen mélyre merülünk megtudtuk azt is, hogy merre megyünk, és hogy mikre kell
figyelni, melyik állatot hogy fogják jelezni ha épp látják.
A kis izgalom ami bennünk volt amint lemerültünk elszállt. Gyönyörű korallok közé kerültünk. Rengeteg fajta, és rengeteg színű. Nem is tudtuk merre nézzünk. Közben rengetek hal úszkált körülöttünk, néha pedig egy-egy halraj haladt el mellettünk, vagy épp az orrunk előtt. Nekem nagyon tetszett a trombita hal, ami hosszú vékony, de mókás volt egy élénk sárga meztelencsiga is. Persze ez nem úgy néz ki mint földi társa, hanem olyan mint egy nagy sárga kupac. Nagyobb fajta papagájhalból is láttunk egy kb 5 fős csoportot, ezek kb fél méteres halak voltak.
Mondanom sem kell tele éménnyel
és lelkesedéssel értünk fel a merülés végén a felszínre. 1 órát voltunk lent,
ami igen hosszú időnek számít egy merülés során, de az biztos, hogy gyorsan
elröppent. Tibinek azért nem volt teljesen felhőtlen a merülése, ugyanis a
végén jött egy felfelé menő áramlat, ami még nem is lett volna olyan nagy gond,
de hirtelen telement a maszkja vízzel. Amikor ürítésbe fogott, az áramlat
elkapta, és elkezdte felfelé sodorni. Szerencsére ott volt a közelben Chris, a
dive master tanonc, aki lepecázta Tibit, így nem szállt fel. Azoknak, akik nem búvárkodtak még,
valószínűleg nem mond semmit, hogy most miért gond az, ha hirtelen felmegy az
ember, a lényeg röviden az, hogy a nyomás miatt lent sűrített levegőt lélegzünk
be, így ha hirtelen felrepülsz kipukkanhat a tüdőd, másrészt meg a
felgyülemlett nitrogén nem tud kiürülni a szervezetedből. Azért persze nem kell
annyira megijedni, hogy milyen veszélyes dolog ez a búvárkodás, mert nem
mindennapos esemény a tüdőkilukadás, főleg hogy ahhoz igen mélyről kell
felmenni nagyon gyorsan és úgy hogy nem fújod ki közben folyamatosan a levegőt,
de nyilván nem túl jó felszállni
hirtelen a mélyből. Lényeg a lényeg - hogy Cak barátomat idézzem – Tibinek
izgalmas percei voltak, sikeresen kimászott a csávából, és mindez nem tudta
beárnyékolni a lenti élményeket.
Indultunk is a következő
állomásunkhoz, addig meg leheveredtünk a hajón, és mindenki mondta mit látott.
Nagyon jó dolgunk volt, mert nem kellett semmivel foglalkoznunk, kaptunk teát,
kekszet, és még a palackunkat is kicserélték nekünk a második merüléshez. Mikor
megérkeztünk második merülésünkhöz ismét kaptunk egy kis ismertetőt az előbbi
táblás módszerrel. Itt már számíthattunk áramlatokra, így az volt az ukász,
hogy a vezető után megyünk, és ha ő látja az áramlatot, akkor jelez, hogy hátra
arc, és visszafele megyünk tovább. Most is kaptunk egy listát, hogy milyen
érdekességek fordulhatnak itt elő, köztük volt a teknős, zátonycápa, rája,
muréna, és több fajta hal is. No meg persze a sok-sok korall.
Minden infóval felvértezve
öltöztünk, csobbantunk, és merültünk. Lefelé menet kapásból egy halraj fogadott
minket, amit úgy bámultam, hogy megfeledkeztem magamról, és csak arra lettem
figyelmes, hogy egy korall megcsípte a térdem. Annak azért örültem, hogy most
legalább nem fejjel vettem le egy akadályt. Volt mit bámészkodni bőven. Nem
sokkal később megint egy halraj vonta el a figyelmemet, amikor Marie kezdett
mutogatni a hátam mögé. Ahogy megfordultam, látom, hogy egy teknős úszik felém.
Olyan már volt korábban, hogy úsztunk teknőssel, amíg nem rázott le minket, de
olyan, hogy ő ússzon felém, még nem. Nagyon meg is örültem neki.
Aztán csak jött és jött és jött,
de persze olyan teknőcösen, komótosan... Aki látta a Némót, az pontosan el
tudja képzelni hogy viselkednek a teknősök, mert az a rajzfilm szerintem
zseniálisan ábrázolja a tenger világát. A teknősök pont olyanok, mint a
Némóban: mint akik beszívtak. No de ekkor már láttam a többieken, hogy ezt már
senki nem érti, mi a szösz van. Aztán megállt 5 centire tőlem, és nézett. Én is
néztem. Egyszercsak még közelebb jött és elkezdte kinyitni a száját. De olyan
szépen lassan. Nem is értettem, hogy most mi történik, mégis mit gondolhat?
Mert nem úgy tűnt a tempóból, mint aki meijedt, vagy támad, csak úgy mint aki
kiváncsi, hogy hát ez meg micsoda. De biztos ami biztos hessentettem egyet,
hogy azért mégse kéne engem választania vacsorára, de nem ijedt meg, továbbra
is nézett. Aztán Marie próbálta elterelni a figyelmét, arra már kicsit odébb
ment, majd újra visszajött, de akkor már nem akart megkóstolni, és végül a
halak felé nézelődött tovább.
Hát ez valami fantasztikus élmény
volt. Nagyon aranyos volt ez az állat ahogy nézett, meg ahogy egyszercsak csiga
tempóban elkezdte nyitni a száját és nyúlt felém... Nagy műsort csinált nekünk
teknőcünk. :)
Persze láttunk még sokmindent, pl
zöld rákot, meg sok halat, de a nap élménye egyértelműen teknős barátom volt,
aki talán azt gondolta most megvan az egész heti betevő falat.
A hajón nyilván ez volt a téma,
mert nem csak nekem volt nagy élmény, hanem a többieknek is nagyon tetszett a
jelenet, akik végignézték. Közben megettük ebédünket, és áthajóztunk a mai nap
utolsó állomásához, Rinca szigtére, ahol is a komodói sárkányt akartuk
megnézni. Igen, igen, nem elírás, ugyanis nem csak Komodó szigetén van komodói
sárkány, hanem Rincán is, ami Komodó melletti sziget. Itt azt mondják, hogy
egyszerűbb is megfigyelni az állatot, mert füvesebb a terület, így kevésbé tud
elrejtőzni. Kb 1300 sárkány él Komodón és kb 1100 Rincán. Ezen kívül még Flores
nevű szigeten kb 50 példány található, és ezzel ki is fújt a lista.
A szigeten egy nemzeti park van,
ahol kaptunk két vezetőt. Ők egy-egy villás bottal a kezükben jöttek. Bár jó
volt látni, hogy legalább van valami eszközük, mégsem tűnt túl biztos
fegyvernek egy sárkány ellen. Főleg úgy, hogy a bejáratnál egy tábla van
kifüggesztve, amin egy lista szerepel arról amikor sárkány támadt emberre, egy
olyan oszloppal, hogy túlélte az ember, vagy nem. Egy A4-es oldalra kifértek a
nevek 1956-tól kezdődően, de a legalján a nyomtatott 2011-es bejegyzés után volt
még egy 2012-es bejegyzés tollal felvésve. A listából kb 5 mellett állt az a
bejegyzés, hogy a helyszínen meghalt. A többi sikeresen túlélte. Huh. Azt
hiszem nem lövöm le a csattanót azzal, hogy elárulom már most, hogy mi
túléltük, így ne keressétek a nevünket a táblán :)
Mielőtt elindultunk volna
vezetőinkkel, a bejáratnál találkoztunk egy indonéz egyetemista csoporttal. Kb
30 srác egy tanárral. A hollandék szóba elegyedtek a tanárral, miközben arra
lettem figyelmes, hogy a srácok előkapják mobiljaikat, és elkezdenek
fényképezni engem. Egy-kettő elkezdte, aztán az összes rákapott, és mindenkivel
kellett fotónak készülnie. A többiek meg persze ott röhögtek, miközben én 30
sráccal fotózkodtam. De nagyon aranyosak voltak, ketten felbátorodtak, és
megkérdezték honnan jöttem, és hogy hívnak, majd utána csak azt hallottam,
ahogy adják tovább egymásnak az infót. Beszélgettem velük pár szót, majd
odébbálltam Tibihez. No ekkor újra előkapták a telefonokat, és most közös képek
is készültek. Erre nem számítottunk, hogy eljövünk sárkányt nézni, és közben
sztárok leszünk. :)
A kezdeti móka után elindultunk
kis túránkra. Kb 100 méter múlva megérkeztünk a parkőrők táborába, ahol 5-6
sárkány lebzselt. Meg kell hagyni nem kis állatok, és nem is néznek ki túl
bizalomgerjesztően. Így tisztes távolságot tartottunk tőlük, de azért persze a
fotóért kicsit közelebb merészkedtünk.
Igazából innen indult a túra,
mert hát nyilván az az igazi, ha tényleg a vadonban látja őket az ember. Ez
sajnos nem jött össze, de így is sok infót megtudtunk vezetőinktől. Pl azt,
hogy most azért nem egyszerű megfigyelni őket, mert párzási időszak kezdetén
vagyunk, és ilyenkor nem annyira mutatkoznak. Évente egyszer, júniustól
augusztusig tartó időszakban párzanak, majd szeptemberben lerakják tojásaikat.
Egy nőstény kb 30-40 tojást rak fészkébe, amit mindössze 3 hónapig őriz, annak
ellenére, hogy a kissárkányok csak a 8. hónap után kelnek ki. Amikor kikelnek,
spuri van fel a fára, ugyanis kb 45 centisek, így elég könnyű prédát jelentenek
a nagy sárkányoknak, akik a kevésbé óvatos kicsiket simán megeszik. A fáról
csak akkor merészkednek le, ha már elérték a másfél méteres testhosszt. A
végleges, 2-3 méteres nagyságot 5 év alatt érik el. Egy ilyen sárkány kb heti
egyszer kajál, azzal teljesen jól elvan. Étlapján szerepel pl a vaddisznó,
szarvas és a bivaly is. Egyedül vadászik nappal. Nem leteríti a nagytestű
állatokat, hanem megharapja, és innentől a nyálában lévő bacilusok végzik el a
munka hátralevő részét. A sárkány akár egy-két hetet is vár, míg az állat
elpusztul. Addig meg követi és vigyáz rá, ugyanis közben a tetemszagra
odagyűlnek más sárkányok is, így jön a küzdelem következő része, kié lesz a
zsákmány.
Kis túránk során sajnos sem nagy
sárkányt, sem pedig kis sárkányt a fán nem láttunk, viszont láttunk üres
fészket, bivalyszart, meg sárkányszart is. Ez utóbbi – bár nem tűnik annak -
egész érdekes volt, mert igazából csak vaddisznó szőrből állt, amit nem tud
megemészteni az állat.
Érdekes volt a túra, de azért
egyikünknek se volt hatalmas élmény. Visszatérve a parkőrök táborába még
tanulmányoztuk egy ideig az ott lévő sárkányokat, akik a parkőrök ebédjéből
lehulló halcsonton marakodtak.
Nem maradt más hátra, mint vissza
menni a hajóval a jó kis szigetünkre. Mi a hajón kifeküdtünk, és gyönyörködtünk
a tájban.
Élményekkel teli tértünk vissza
kis szigetünkre. Ekkor elbúcsúztunk mára Zsuzsitól, mi meg kisétáltunk az
apályban a korallokhoz, utána pedig lehetőségeinkhez képest kicsinosítottuk
magunkat ünnepi vacsoránkhoz. Mivel a pizzát dicsérték nagyon, azt
választottuk, és még bort is rendeltünk hozzá. Bár kicsit félve, hogy milyen
lesz az itt, de szerencsére kellemesen csalódtunk. Mint kiderült olasz a
szállás és étterem tulaja, innen a tényleg kiváló pizza, és a jó bor is.
Nagyon jól telt az esténk, azt
hiszem nem lehet panaszunk első házassági évfordulónkra, jól sikerült
megünnepelni :)
