1-kor repülünk a Flores-szigeten
lévő Labuanbajoba, de addig is azért néhány dolog belefér a délelőttbe. Először
is megreggeliztünk, ami most sem különbözött az előző napoktól, azaz banános
melegszendvics volt teával. Itt most semmi bonyolultra nem kell gondolni, toast
kenyérre banánszeleteket tettek, és berakták a szendvicssütőbe. Egyébként nem
is rossz, de azért 5 nap után meg lehet unni.
Reggeli után körbesétáltuk a
szállást Zsuzsival, ugyanis annak ellenére, hogy a szobák ninccsenek túl jó
állapotban és legfőképp koszosak, az udvar elég jól néz ki.
Ráadásul a szomszéd udvarban,
ahol folytatódik a szállás, vannak rendes lakóépületek is, amik jól néznek ki,
legalábbis kívülről.
A kapunál pedig minden nap
áldozati tálkát helyeznek el, ami virágsziromból, füstölőből, és valami ételből
áll, pl keksz vagy rizs. De van, hogy cigit is tesznek a csomagba.
Délelőtti sétánkat a tengerparton
folytattuk, hogy egy gyors képet adjunk Zsuzsinak Kutáról és a szörfözésről.
Elég jó időpontban voltunk kint, így nem csak a kezdők próbálkozásait tudtuk
megmutatni, hanem jópár menő szörfös is bemutatott egy-két bravúrt.
Visszasétáltunk a szállásra,
összepakoltunk és kicsekkoltunk. Nem kellett messzire mennünk, mert pont jött
arra egy taxis, akivel meg is tudtunk állapodni. A reptér igen mókás volt, a
repjegyen kívül, ami egy kinyomtatott papír volt semmit, de tényleg semmit nem
kértek el tőlünk. Az útlevelünket egyszer sem kellett felmutatnunk. A vizet a
kistáskában, meg vígan vihettük be.
A repülés nem volt hosszú, kb 1
óra, de a kilátás szép volt. Több sziget felett repültünk el, pl Lombok,
Gilli-szigetek, Komodo, Rinca.
Labuanbajoban a reptéren ugyanazt
a módszert próbálták alkalmazni mint Balin, hogy központilag kell kifizetni a
taxit, de ettől függetlenül sikerült megállapodnunk olcsóbban (30e rupiért) egy
sráccal. Kinéztünk egy szállást, de mikor odaértünk kiderült, hogy tele van.
Átvittek egy másikhoz, ami a focipálya mellett volt, de ott valami borzalmas
szobát mutattak, így tovább kerestünk.
Végül rábíztuk magunkat a Lonelyra, és arra a
szállásra mentünk amit ajánlott. Próbáltunk alkudni, de hajthatatlan volt a
csóka. Így se volt rossz áron, 175e Rp (4000 Ft) egy kétágyas szoba, ráadásul
jó helyen is volt gyönyörű kilátással.
Miután lepakoltunk a nagy
melegben megszomjaztunk, így ideje volt rábontani egy sörre. Gondoltuk
megiszunk egy sört, aztán felmérjük a terepet búvárkodás szempontjából, hiszen
azért jöttünk ide, hogy jókat merüljünk. Persze ebből nem lett semmi mára, mert
a sör mellett belemerültünk a beszélgetésbe - volt miről beszélni így fél év
uán :) - és közben be is esteledett.
A naplemente nagyon szép volt
fentről a szállásról. Labuanbajo egy két utcás halászfalu, így egyenesen a
kikötőre láttunk rá, ahol a sok-sok halászhajó sorakozott.
Vacsora után azért még beiktattunk
egy kis sétát, különösen mert hajtott a kiváncsiság, ugyanis sok-sok fehérbe
öltözött emberkét láttam a távolból. Mint kiderült a muzulmánok gyülekeztek
imához. Bár Indonézia muzulmán államként van nyilvántartva, a különböző
szigeteken más és más vallások dominálnak. Míg Jáva muzulmán, Bali hindu,
Flores pedig keresztény. Ennek ellenére Floresen is akadnak muzulmánok,
különösen a tengerparti városokban, így Labuanbajoban is. A sziget közepén a
hegyekben viszont a kereszténység terjedt el állítólag van itt egy magyar pap,
legalább is a taxis ezt mondta.
Mi 10 körül már lefekvéshez
készülődtünk volna, de a kikötőben javában ment a prédikáció, amit a hatalmas
hangfalaknak köszönhetően szerintem még Balin is lehetett hallani, így nem volt
egyszerű elaludni.
