A napi ötszöri ima reggeli
kiadásával keltünk kakasokkal megfűszerezve. Megreggeliztünk és akkor
elkezdődött az okoskodás, hogy mi legyen. Megvolt az ajánlás Paulinától és Rafaeltől
(a lengyelek), hogy melyik céghez és melyik búvármesterhez menjünk, de azért
még fel akartuk mérni a piacot. Elmentünk egy helyhez, amit reggelikor egy
német csaj ajánlott, amiről ő most jött vissza, valamint egy másikhoz ami
Zsuzsinak szimpatikus volt, végül pedig az ajánlott helyhez. Közben iccsanyám
otthon maradt, gondoltuk egy 50-es ember csak felveri az árakat. Hát ilyesmiről
szó sem volt, mert mindenhol ki voltak írva az árak, és semmit, de semmit nem
sikerült alkudni. Az ajánlott hely pedig rettenetsen drága volt, kb
másfélszerese, mint amit Rafaelék írtak, és a szállás hozzá pedig nevetséges
volt (700.000, amikor ma este 150.000 volt..) Pedig még a búvároktató srácot is felhívattuk, meg hivatkoztunk lengyeljeinkre.
Két megoldás lett volna, vagy egy
hajón vagyunk és ott alszunk ezzel a céggel, vagy egy másik céggel egy szigeten
szállunk meg és onnan visznek minket hajóval. Végül a Kanawa nevű sziget
mellett döntöttünk, mert jól nézett ki, és árban is ott volt és legvégül nem
tudtuk, hogy mennyire bírjuk majd a mindennapi búvárkodást. Ehhez viszont
délben indult a hajó a szigetre. Gyorsan írtunk egy emailt Zitának, hogy megvan
a paradicsom és Kanawának hívják, ide jöjjön, amint tud. Ezek után
kutyafuttában összekaptuk a csomagunkat és mentünk a hajóhoz.
És hát megérkeztünk. Ok, nem
fogok annyira durva szavakat használni, mint ami a helyet megilleti, ezért csak
azt mondom, hogy kib*szott durván gyönyörű volt. Egy az egyben tűrkíz part, a
megérkezés pedig zseniális volt. A stég mellett egy oroszlánhal volt, amit
snecik vettek körül, majd miután a hordárainkat követtük egy rája úszott el a
stég alatt.
A szállás maga bugalow szerű,
kint függőágy, a víz bambuszból jön, és a belseje is remek. Igazi paradicsomi
állapotok.
Be is vetettük magunkat a
tengerbe és hát valami mesések voltak a korallok, bohóchallal, mindennel. Mind a
hárman el voltunk varázsolva mi ketten Zsuzsival egy kicsit tulságosan is mert
megjött az apály és majdnem a korallzátonyon kívül rekedtünk. Azért sikerült
pár karcolással visszaúszni. Nem fogjátok elhinni, de az utolsó résznél meg egy
fél méteres zátonycápát is láttam. Sétáltunk Zsuzsival egy nagyot
naplementében, ami fantasztikus volt a mangrove fákkal és a cikázó madarakkal.
Este lelkesen bejelentkeztünk a
holnapi merülésre, és elmentünk vacsizni egy jót. A pincércsajszi kb 17 éves,
teljesen de teljesen zakkant a szó jó értelmében. Számára minden vicces, az is
ha egy sört kérünk, az is, ha kettőt. Van az étlapon pizza is. De „ohhhh, hihi,
sorrrry, pizza no more” Mindehez azt kell elképzelni, hogy tényleg magasabb
vagyok nála ülve. Nitának hívják, és nagy kedvencem lett.
Ha azt mutatom ilyen volt a
naplemente vacsi közben, el tudjátok képzelni, hogy nem beszélgettünk rosszat.
Mikor visszamentünk a bungalowhoz
vendégünk volt, Zsuzsi szerint túl nagy a feje, de nekem nem volt vele gondom.
