Ma ismét merüléssel kezdtük a
napot. Ma is Rexszel merültünk, aki jófej módon össze is készítette a
cuccainkat előre.
Most a hajó egyik legnagyobb
attrakciójához mentünk, a Ladyhez. Ez nem más, mint egy szobor, ami egy nőt és
egy lovat ábrázol, és ezt teljes egészében meg lehet nézni 45m mélyen. Még a
színei is látszanak. Annyi, hogy az oldalán fekszik, de ez azért nem nagy gond.
No de most nekünk nem csak a Lady
jelentette a nagy izgalmat, hanem az is, hogy 45 méterre merülünk. Abból amit
Open Water Diver vizsgához megtanulsz, hogy miket nem szabad ezzel a
képesítéssel csinálni, jó pár dolgot most kipipáltunk. Pl 18 m alá merültünk,
ráadásul roncsban. De végül nem volt semmi gond, és a fülünk is egész jól bírta,
bár nekem jóideig (jópár napig) be volt dugulva utána.
A Lady nagyon tetszett, hihetetlen,
hogy milyen jól megmaradtak egyes dolgok ebben az elsüllyedt hajóban. Merülésünk
alatt még láttunk távcsövet állvánnyal, bakelit lemezt, tükröt és csillárt is,
no meg újabb dzsipeket. Én mostanra jöttem bele, eddig kicsit frusztrált ez a
hatalmas hajó, meg a szűk lukak amiken át kellett bújni a sötétben, de ezt a
merülést már nagyon nagyon élveztem. Sőt, már kimondottan tetszett, hogy szűk
lukakon kell bújkálni, meg hogy már vannak ismerős járatok.
Van a cégnél éjszakai merülés is, és azt hallottuk, hogy nagyon jó, ugyanis akkor rengeteg lámpás halat lehet látni, ahogy világítanak a sötétben. Ki szerettük volna ezt próbálni mi is, de sajnos nem volt több jelentkező rajtunk kívül, így ma nem indult ez a program. Ehelyett rábeszéltek minket (nem volt túl nehéz) a délutáni merülésre, ahol a hajónak olyan termeibe megyünk, ahol ilyenkor is látni lámpás halakat.
Az első ilyen teremben bár láttunk néhányat, nem volt
túl látványos, de a következő próbálkozásunk már bejött, ott voltak bőven.
Lekapcsoltuk lámpáinkat, és a koromsötétben vártunk, majd megjelentek a
világító pontok. Nagyon király volt. Azért nem csak a lámpás halak voltak
érdekesek, most is láttunk sokmindent, pl pisztolyt, puskát, fésűt, zsilipet, tengeri
kígyót (olyat mint Epin sznorkelezéskor, csak ez sokkal nagyobb volt), murénát,
sok kis és nagy halat, no meg persze a hatalmas hajót, ami mellett még mindig
nagyon kicsinek éreztem magam :)
 |
| A hajó orra 30 méteren |
Összességében azt tudom mondani,
hogy fantasztikus élmény volt ez a 4 merülés a President Coolidge-on. Számomra
megdöbbentő volt, hogy hogy tudtak a kisebb-nagyobb használati tárgyak így
megmaradni a roncsban. És az az igazság, hogy 4 merülés után is bőven van még
mit felfedezni ezen a hajón.
A merülésből visszafele menet
Rexel meg egy másik búvároktató sráccal, Henrikkel beszélgettünk, és a vége az
lett, hogy Henrik felvetette, hogy mi
lenne, ha este elmennénk közösen kavázni egyet. Meg is beszéltük, hogy 6-ra
értünk jönnek. Elötte vettünk Tibinek még egy merülős polót, de női nem volt,
állítólag 2 nap múlva lesz. Rex ott is volt a szállásnál 6-kor. Mint kiderült,
Henrik házába megyünk kavázni, oda hívott meg minket. Nagyon kedves dolog volt
tőle. Bár én már nem igazán kívántam a kavát, most nem nagyon lehetett visszautasítani,
így én is beneveztem egyszer 100-ba, meg aztán még egy 50-be. Szerencsére ez
nem is volt erős.
Ezután az este után is csak azt
tudtuk megállapítani, hogy rendkívül jófejek itt Vanuatun az emberek.
