Hát nem volt túl meleg az éjszaka, de azért elment. A felkelés után nagyon megöröltünk, hogy egy adag kép sikeresen felkerült a netre, már kezdtünk nagyon besokalni fel nem töltött képekből. A reggelit nem mondanám zökkenőmentesnek, kellett egy kis idő, míg találtunk valakit a szálláson, aki ott dolgozik. A floresi turizmust jól leírja, hogy az egyetlen másik turistával akivel itt találkoztunk egy amcsi csóka, akit már ismertünk Kanawáról. Kedves volt, és mindkét "vendégünknek" mutatott valami újat. Édesanyám úgy fogalmazott, hogy neki ingyen angol óra volt, Zitának meg nagyon tetszett, hogy a csóka négy hónapot jógázott Thaiföldön. Mi már nagyon telitődve vagyunk más turistákkal és nagyon hamar kiszúrjuk az okostojásokat, de ez a csóka jó fej volt. Ha már itt vagyunk Rutengben, megjegyzem, hogy itt találták meg a homo floresiensist, ami nem más mint egy olyan ember, aki csak 12000 éve halt ki, azaz egy időben élt velünk homo sapiens-szel, ez szinte tegnapot jelent evolúciós szempontból. Ez két következménnyel is jár, egyrészt, hogy nem teljesen egyértelmű a fejlődésünk a majomtól a mostani emberig, másrészt pedig, hogy mi meg ők egymás mellett is éltünk. Ok, ez önmagában zsír meg érdekes, de ehhez még ha azt hozzátesszük, hogy a gyakorlatilag különálló faj felnőtte is max egy méteres, azaz akkora, mint egy négy éves sapiens gyerek, akkor már világos, hogy miért nevezik hobbitnak. Meg miért godolják, hogy (nem az én szavam) cuki. Erről, meg a többi gnómról többet Flóra anyukájától, itt:
Sajnos amcsi csókánktól azt is megtudtuk, hogy a feltárási helyszín az semmi érdekeset nem mutat, gyakorlatilag egy bánya széle. Apropó bánya, felszini kőfejtésben kb 12 éves gyerekeket látni az úton, az elég szívfacsaró.
Hogy vidámabb témákra evezzek elmondom, hogy az úgynevezett pókhálós rízsföldekhez mentünk vissza. Ahelyett, hogy leírnám mi ez, beszéljenek a képek:
Egy kötelező önkéntes összeget kellett leszurkolni egy fabódéban, aztán meg is csodálhattuk ezt az érdekes rízsföld elrendezést. A lényeg, hogy minden egyes szelet egy családé, amit nem kicsit megtévesztő módon itt klánnak hívnak. Mivel a rizsföldet áztatni kell, a közepe felé lejt az egész ültetvény, nem csak szép, érdekes is volt.
Jaj, el is felejtettem mondani, Jimmy nem jelent meg reggel a megadott időben, hanem egy jó órát késett. Mondta, hogy elaludt, de nem kellett Sherlocknak lenni, hogy látható legyen, hogy a kocsiban szállított valamit, és az anyósülés ablakában ott volt egy Florestours tábla, ami tegnap nem volt ott. Mondtam neki, hogy biztos akkor tette oda, amikor aludt, amivel nincs baj, csak én is szeretek aludni, szóval ha hetet beszélünk, hétre jöjjön. Úgy tűnt vette az adást, mert látszott rajta, hogy zavarban van, ami azért a nagy csalókkal nem szokott előfordulni. A pókháló után nekivágtunk a hat órás roadtripnek Bajawába, út közben többször megálltunk tájat fényképezni, például volt ilyen rizsföld is:
Az úton még megálltunk egy kisvárosban, ahol Jimmy vett 750Ft-ért egy olyan CD-t, ami tele volt reggae mp3-mal, szóval az édes élet biztosítva volt. Adok egy két képet az útról.
Tudom, tudom, majom és banán, elég közhelyes, dehát ez van. A mai programpont egyik eleme volt egy arak lepárló. Az én alkohol szókincsem szerint az arak az vagy rizspálinka (in Bali), vagy ánizspálinka (in Middle-East), de itt egy pálmafajtából csinálják a minimum 40%-os alkoholt. A mi szervezetünk nem vágyott igazán erre, mert Béla és Péter (nagybátyáim) pálinkáival el lettünk látva, amikor édesanyám megjött, és hát ezzel öblögetünk rendesen, szigorúan orvosi okokból. Mindegy ezt ki kellett próbálni. Mutatom, az arcokat tessék figyelni.
Erős, na, harapja a műanyagot. A gasztronómiai kiruccanásnál érdekesebb volt ahogy készült, figyeljétek a lepárlót:
A bal oldalt egy üst van, amit megtöltenek a megerjedt trutyival, és a keresztbe fekvő bambuszon hül le/ csapódik ki a párlat. Alul pedig az egyszerűség mintapéldányát látjátok, egy kis fapöcök gondoskodik róla, hogy pontosan a palackba csöpögjön a nedü. Miután megittuk a vakítót, Jimmy mondta, hogy akkor most durva szerpentin jön, az ő szavaival élve az út kígyó, nagyon hiányzott ám ez a szervezetünknek. A tájra egyébként nem lehet panasz, az egész sziget full vulkáni, és gyönyörűbbnél gyönyörűbb vulkánok mellett mentünk el, élveztük is nagyon.
Bajawában nem volt túl bonyolúlt a szállás casting, gyakorlatilag a két normális szállás egymással szemben van, ebből az egyik olcsóbb és jobb, nem tudom, a másik mit gondol :) Elmentünk a helyi kínaiba (ez mindenütt van a világon ezek szerint), majd fél óra múlva indultunk is a következő programpontra, ami nem más, mint egy thermálfürdő, a vulkáni hegyek jótékony hatása. Mindannyian elég nyomor helyre számítottunk, de nagyon nagyot kellett csalódnunk, egy gyönyörűen tiszta, forró, nem szagos termálvízben áztattuk ki csontjainkat banyan fák alatt. (aki tudja, ez mi magyarul, írja, a google translate szerint indiai fügefa, de hiszem, ha megerősíti valaki)
Külön menőség volt, hogy megszólítottak minket, hogy kik vagyunk, mink vagyunk. Két fiatal srác volt, akik jogászok, és beszéltek angolul. Hatalmas lelkesedéssel fogadták, hogy tudtuk indonézül, hogy köszönöm, ami azért nem olyan nagy teljesítmény, de jól leírja mennyire lelkesek az emberek itt a fehérektől. Nagyon jól éreztük magunkat ma, és bár fáradtak voltunk jólesően tértünk vissza. Zitával még elmentünk vacsorázni, a Zsuzsik meg nyugovóra tértek. Azt hittem beszélgetünk egyet Zitával, de nyilván az amcsi srácba botlottunk az étteremben. Volt vele egy nem túl jó fej finn srác, aki már négy éve utazik. Elég okoska volt, szivattuk is rendesen.
Floresnek ezen a részén esznek kutyahúst, persze nem mindenütt, étteremben mondjuk nincs, de hozzá lehet jutni. Én ha nem is voltam nagyon rákattanva, de azért kipróbáltam volna. Sajnos nem jött össze. Amikor mentünk vissza a szállásra Jimmy ott ült pár nyugati turistával és mondták, hogy van az asztalon kutyahús, próbáljam ki. Én nem hittem el, mert a nyugatiak nagyon somolyogtak. Késöbb kiderült, hogy tényleg az volt, kicsit sajnálom. Jimmyt otthagytuk arakozni a turistákkkal, ők már készültek a hajnal hármas focimeccsre. A TV a szobaajtónk elött. Nem sok jóra számítottam.
