Utunk egyik legrosszabb reggelijét sikerült elfogyasztani. Tojást még így elszúrni nem láttunk.
Miután ezen túlestünk nekiálltunk átgondolni, hogyan tovább. A recin megérdeklődtem, hogy milyen lehetőségünk van a továbbutazásra, és gyorsan kiderült, hogy a repcsi nagyon drága, ellenben ahhoz, hogy a következő célpontunkhoz, a délen lévő arany sziklához eljussunk, nem kell visszamennünk Yangonba. Hurrá, ezzel spórolunk jó pár órát.
Összepakoltunk, kicsekkoltunk, aztán mivel a recis csóka nem akart engedni a buszjegy árból, és látszott, hogy lehúzásra megy, a csomagjainkat a szálláson hagyva elmentünk, hogy bérlünk egy cangát, vagy motort és magunk járunk utána a buszjegynek, meg közben megnézzük Mandalayt. Az utca túloldalán volt is egy bérlőhely, de sajna nem volt automata mocija, csak manuális. Tibi tett egy próbát vele, de végül úgy döntöttünk, hogy se a forgalom, se pedig a rendelkezésünkre álló idő nem alkalmas a próbálgatásra, úgyhogy inkább a bicikli bérlés mellett maradtunk. Elkerekeztünk a busztársaság irodájához, és ott már jóval barátibb áron megvettük a jegyeket az éjszakai buszra, amivel Bagoba megyünk.
Intézendők pipa, mehetünk várost nézni. Nem jutottunk sokáig, egy kávézó/fagyizó elcsábított minket, és jó is volt.
A városban egy dolgot szerettünk volna megnézni, egy tikkfa templomot, ami Shwe in Bin Kyaung névre hallgat. Nem volt egyszerű az ide út, volt hogy rossz irányba küldtek, volt hogy túlmentünk a célponton, mert jól elrejtették egy téglafal mögé a templomot. De azért nem fogott ki rajtunk, csak megtaláltuk.
Meg is érte a vesződést, mert gyönyörű ez a templom. Egy kínai jádekő kereskedő építette a XIX. század végén. Gyönyörűen kidolgozott faragások díszítik kívül belül a templomot, viszont elég poros, így Tibi felkapott egy sarokba állított tollsöprűt, és nekiállt takarítani. A hely varázsát fokozza, hogy alig van turista (egy srác volt rajtunk kívül), csak a templom körüli kolostor szerzeteseivel lehet találkozni az udvaron.
Mikor végeztünk a templommal felkaptuk a bringánkat, hogy visszainduljunk, de ekkor két csóka odajött, hogy hova megyünk, ők majd segítenek útbaigazítani minket. Nagyon aranyosak voltak, így igazából nem akartuk elküldeni őket, de jó időbe került mire megértették, hogy a térképen hol is vagyunk, aztán mikor képbe kerültek, aranyosan megmutatták, merre menjünk, amit már eddig is tudtunk, majd elbúcsúztunk.
A melegben megszomjaztunk, így egy sör lecsúszott még az út menti kocsmában. Visszafelé volt még egy két érdekesség, mint az ASSK-s pólóárus, vagy a rugóbolt.
Leadtuk a bringát, aztán mivel volt még kis időnk elmentünk kajálni. Hogy ezt miért nem cangával tettük, ne kérdezzétek. Az úton srácok fociztak, a helyi fonott labdával, Tibi le is videózta őket.
Találtunk egy nagyon jó kis utcai kajáldát. Itt ettük a legjobb mohingát. Én nem is volta éhes, de Tibiét megkóstolva, én is kértem egy adagot. Nagyon jófejek voltak, még utána akartak szedni, amikor fogyott el a tányérból. Ráadásul nagyon olcsó volt az egész kaja, kb 500 Ft-ot fizettünk kettőnkre.
A szállásra visszatérve kértük, hogy had zuhizzunk le a buszút előtt. Mire ők ezt a megoldást nyújtották:
De Tibi leleményes volt, és a seggmosónak használatos zuhanyt hívta segítségül, azzal mindjárt egyszerűbb volt (nem kell megijedni, ez egy olyan kézi zuhany, amit az amcsik a konyhában használnak).
Már csak taxi kellett, ami kivisz minket az állomásra. végül két motorossal állapodtunk meg, ami jobb húzás is volt, mert a nagy forgalomban csak úgy suhantunk.
A pályaudvaron a busztársaságunknál beregisztráltunk, majd vagy háromnegyed órával indulás előtt felpakoltak minket a buszra. Tibit elkapta egy srác, hogy ő helyi, de Londonban él, de végül nem ment messzire a beszélgetés. Mivel még volt egy csomó idő, elmentem egy kis édességért, mert volt egy jó kis sütis bolt. Közben Tibi egy kisebb civakodásnak volt tanúja a buszból, egy beérkező buszhoz ment a pozícióharc a taxisoknál, aminek végül egy rendőr vetett véget.
Mikor én visszaértem - még mindig 15-20 perc volt vissza indulásig, már tülkön ültek a sofőr meg a stewardess (ilyenünk is volt), hogy hol vagyok, mert indulnánk. El is indultunk hamarabb, nem tudom hova volt a sietség. Sajnos tele lett a busz, így nem volt túl kényelmes az éjszakánk. Esti mesének a helyi Sas kabaré ment a TV-ben, amiben 20 percen keresztül az volt a poén, hogy egymást fejbe verték egy tállal. A busz helyi közönsége ezen nagyokat kacagott. Azért ez is sokkal több, mint Ázsia nagy részében, ahol gyakorlatilag nem létezik humor.
