Hajnal 4-kor kelés, és irány a belföldi reptér. Első körben Delhibe kell repülnünk, és onnan megyünk majd tovább Kathmanduba.
Tegnap éjjel a reptéren már sejtettük, hogy ma nem lesz egyszerű dolgunk, mert itt nyomtatott repjegy fog kelleni, hogy egyátalán bejussunk a reptér kapuin belülre, de valahogy azóta nem jött szembe még egy nyomtató se. Szerencsére nem fordítottak minket vissza, hanem nagyon okos módon a kapun kívül voltak a repjegytársaságok irodái, és ott ők kinyomtatták a jegyet. No jól van, azért működik ez.
A becsekkolás egész jól ment, úgyhogy már kezdtük azt érezni, hogy rengeteg időnk van, amikor megláttuk a sort a biztonsági kapunál. Nem annyira meglepő módon itt külön sor van a férfiaknak és a nőknek, amivel nincs is gond, csak épp nem sikerült elég női munkaerőt szerezni, mert míg a férfiaknál 5 sor volt, nálunk 1. Tibi így már a túloldalon malmozott, amikor én már kezdtem kicsit izgulni, hogy átjutok-e időben. Nem akarom feszíteni az idegeket, sikerült.
Olyannyira, hogy még egy teára is beneveztünk, mivel egyik kapunál sem láttuk kiírva a mi Delhi úticélunkat. Gondoltuk biztos késik, amikor arra lettünk figyelmesek, hogy a hangosbemondóba mondják Delhit ahhoz a kapuhoz, amelyikhez teljesen más van kiírva. Trappoltunk oda, és mint kiderült a repülő Delhin keresztül megy tovább egy másik városba. Ezt nem gondoltam volna, hogy a fővárosba menő gépeket ki se írják, mert az csak egy köztes megálló. Lényeg a lényeg, utolsókét, de rajta voltunk a gépen.
Landoltunk Delhiben, és mintha teljesen más világba csöppentünk volna. Nem is értettük az egészet. No, ez már egy teljesen pöpec, jól szervezett reptér volt, az az igazság, hogy ilyenre számítottunk Mumbaiban is. Érkezéskor egyből megvolt merre kell menni, shuttle busz átvitt minket a másik terminálra, becsekkoltunk és reggeliztünk egyet. Még mindig nem értettük ezt a hatalmas különbséget a két reptér között...
Kathmanduban a reptéren megy a vízumügyintézés, úgyhogy elég hosszan elidőztünk, majd taxival bevitettük magunkat Thamelbe a turista negyedbe. Ott néhány szállást megnézve és alkudozva szereztünk egy olcsót 8 dollárért, aztán mivel nagyon fáradtak voltunk le is heveredtünk pár órára.
Holnap vendégeink jönnek, Emil és Andris csatlakoznak hozzánk 2-3 hétre. Azt terveztük, hogy közösen megyünk el az Everest Alaptábor túrára, ami 12-14 nap, aztán majd meglátjuk mire lesz még energiánk utána. Úgy beszéltük, hogy majd mi felmérjük a piacot még ma, és holnap akkor könnyebb lesz leszervezni a túrát, így miután kicsit összeszedtük magunkat mentünk egy kört, hogy megtudakoljuk mi mennyi és mi hogy működik. Két verzió volt nyitott, hogy leszervezzük egy céggel itt Kathmanduban, vagy csak elrepülünk Luklába ahonnan a túra indul, és ott szerzünk magunknak hordárt és esetleg egy guideot.
Felmértük a piacot.
Végül arra jutottunk. hogy ha négyen megyünk valószínűleg jobban járunk, ha leszervezzük itt az egészet, de majd még holnap Emilékkel megvitatjuk, és alkudunk még egy sort.
Végül arra jutottunk. hogy ha négyen megyünk valószínűleg jobban járunk, ha leszervezzük itt az egészet, de majd még holnap Emilékkel megvitatjuk, és alkudunk még egy sort.
Nekünk a mából ennyi elég is volt, vacsi, aztán jó nagy csicsi következett.
