Tibi már itt előre vetítette mi vár ránk a következő pár napban, de mielőtt újra gépre szállunk ezennel megnézzük Szingapúrt a mianmari nagykövetségen és az Acer szervízen túl is. Legalábbis annyira, amennyire belefér egy fél napba.
Hogy azért kihasználjuk Szingapúr rendezettségét a postán kezdtük napunkat, és hazaküldtük mianmari szerzeményünket. Volt ebben minden, de a kb 100 Ft-os szivart sajnos ki kellett vennünk a csomagból.
No mostmár semmi sem akadályozhatja meg, hogy felmenjünk a Marina Bayen lévő toronyházba, ahova múltkor nem jutottunk el sajnos. Ez egy hotel, aminek a tetején van egy medence, meg bár, a medence csak hotelvendégeknek van, de a bárba fel lehet menni szabadon. Kicsit izgultunk a vietnámi kalandunk után, hogy nehogy innen is hazazavarjanak a pacsker miatt, de szerencsére felengedtek minket.
A kilátás az valóban olyan fantasztikus fentről, mint amilyennek az ember lentről képzeli, és egy sörrel meg aztán pláne nagy királynak éreztük magunkat...azt hiszem nem csak mi :-)
Nem volt hova sietnünk, úgyhogy kiélveztük a nyugis pillanatokat a magasban, aztán mivel sajnos Vikinek közbejött egy megbeszélés, és nem tudtunk együtt ebédelni, elmentünk egy food courtra kajálni.
Ez a Szingapúr félelmetes, múltkor amikor itt jártunk 2 hónapja, még az elején járt ez az építkezés. Mostanra pedig már meg is nyitott az üzletház:
Szingapúrból most ennyi fért bele, irány a reptér és folytatjuk körutazásunkat. Tibire már Vietnámban rájött, hogy mekis sajtburgert szeretne enni. A lehető legjobb időpontban, mert Vietnámban nincs meki, és persze Mianmarban sincs. Szingapúr volt a következő reménye, de sajnos a városban nem esett útba egy sem, így már csak a reptérben bízhatott, ahol viszont kiderült, hogy pont azon a terminálon nincs meki, ahonnan mi indulunk. Pech. Maradt London decemberben.
A mekiválság után becsekkoltunk, és Tibi még az utolsó pillanatban is a skypon próbálta intézni a holnapi repjegyeink körüli kavarcot a repülőtársasággal, mert az utolsó pillanatban küldtek egy megerősítő e-mailt, amiben sikeresen összekeverték az összes létező adatot, amit kép repülőnél össze lehet keverni. Nem volt túl megnyugtató, de végül sikerült kibogozni a szálakat.
A repülő félig volt, így simán át tudtunk ülni egy nagy lábhelyű ülésre, és még filmekből is volt jó választék.
Éjfél körül érkeztünk Mumbaiba. Arra számítottunk, hogy mint általában a reptereken itt is lesz net, és akkor egy last minute szállásfoglalással szerzünk valami olcsóbb szállást a hajnali repülőindulásunkig valahol a közelben. De netnek semmi nyoma nem volt, ráadásul miután kijöttünk az épületből nem akartak visszaengedni minket, mert csak még nem használt jeggyel lehet bemenni. Arra számítottunk, hogy ez India, de hogy ennyire?
Nem maradt más, minthogy a reptéri irodáknál alkudoztunk, és egy drága, ellenben szar szálláson aludtunk pár órát. Az alkuban benne volt a transzfer is, úgyhogy amíg vártunk a kisbuszra leültünk egy padra várakozni. Én épp néztem ki a fejemből, amikor Tibi felkiáltott, hogy egy hatalmas csótány mászik a hátamon. Szerencsére nem csak kiáltott, hanem le is söpörte, de nem adta magát olyan könnyen a kis dög, csak másodikra hagyta el a fedélzetet.
Welcome to India :-)
A szálláson még szenvedtünk egy adagot, mert nem működött a net a szobánkban, nekünk meg kellett a képfeltöltések miatt, úgyhogy variáltunk egyet-kettőt, meg Tibi még vacsizott is, amit a szobában szervíroztak, aztán eltettük magunkat a következő 4 órára. Holnap Delhin keresztül megyünk Kathmanduba.
No mostmár semmi sem akadályozhatja meg, hogy felmenjünk a Marina Bayen lévő toronyházba, ahova múltkor nem jutottunk el sajnos. Ez egy hotel, aminek a tetején van egy medence, meg bár, a medence csak hotelvendégeknek van, de a bárba fel lehet menni szabadon. Kicsit izgultunk a vietnámi kalandunk után, hogy nehogy innen is hazazavarjanak a pacsker miatt, de szerencsére felengedtek minket.
A kilátás az valóban olyan fantasztikus fentről, mint amilyennek az ember lentről képzeli, és egy sörrel meg aztán pláne nagy királynak éreztük magunkat...azt hiszem nem csak mi :-)
Nem volt hova sietnünk, úgyhogy kiélveztük a nyugis pillanatokat a magasban, aztán mivel sajnos Vikinek közbejött egy megbeszélés, és nem tudtunk együtt ebédelni, elmentünk egy food courtra kajálni.
Ez a Szingapúr félelmetes, múltkor amikor itt jártunk 2 hónapja, még az elején járt ez az építkezés. Mostanra pedig már meg is nyitott az üzletház:
Szingapúrból most ennyi fért bele, irány a reptér és folytatjuk körutazásunkat. Tibire már Vietnámban rájött, hogy mekis sajtburgert szeretne enni. A lehető legjobb időpontban, mert Vietnámban nincs meki, és persze Mianmarban sincs. Szingapúr volt a következő reménye, de sajnos a városban nem esett útba egy sem, így már csak a reptérben bízhatott, ahol viszont kiderült, hogy pont azon a terminálon nincs meki, ahonnan mi indulunk. Pech. Maradt London decemberben.
A mekiválság után becsekkoltunk, és Tibi még az utolsó pillanatban is a skypon próbálta intézni a holnapi repjegyeink körüli kavarcot a repülőtársasággal, mert az utolsó pillanatban küldtek egy megerősítő e-mailt, amiben sikeresen összekeverték az összes létező adatot, amit kép repülőnél össze lehet keverni. Nem volt túl megnyugtató, de végül sikerült kibogozni a szálakat.
A repülő félig volt, így simán át tudtunk ülni egy nagy lábhelyű ülésre, és még filmekből is volt jó választék.
Éjfél körül érkeztünk Mumbaiba. Arra számítottunk, hogy mint általában a reptereken itt is lesz net, és akkor egy last minute szállásfoglalással szerzünk valami olcsóbb szállást a hajnali repülőindulásunkig valahol a közelben. De netnek semmi nyoma nem volt, ráadásul miután kijöttünk az épületből nem akartak visszaengedni minket, mert csak még nem használt jeggyel lehet bemenni. Arra számítottunk, hogy ez India, de hogy ennyire?
Nem maradt más, minthogy a reptéri irodáknál alkudoztunk, és egy drága, ellenben szar szálláson aludtunk pár órát. Az alkuban benne volt a transzfer is, úgyhogy amíg vártunk a kisbuszra leültünk egy padra várakozni. Én épp néztem ki a fejemből, amikor Tibi felkiáltott, hogy egy hatalmas csótány mászik a hátamon. Szerencsére nem csak kiáltott, hanem le is söpörte, de nem adta magát olyan könnyen a kis dög, csak másodikra hagyta el a fedélzetet.
Welcome to India :-)
A szálláson még szenvedtünk egy adagot, mert nem működött a net a szobánkban, nekünk meg kellett a képfeltöltések miatt, úgyhogy variáltunk egyet-kettőt, meg Tibi még vacsizott is, amit a szobában szervíroztak, aztán eltettük magunkat a következő 4 órára. Holnap Delhin keresztül megyünk Kathmanduba.
