Még mikor tegnap felszálltunk a buszra megkérdeztem a stewardess csajt, hogy mikor érkezünk Bagoba, mire ő mondta, hogy hajnal 6. Szuper, akkor egész jól tudunk aludni. Gyanús volt nekem azért a dolog, mert a busz yanguni landolásának időpontjával sehogy se jött ki a matek, de ha ezt mondja, csak így van, biztos késik mindig a busz...
No hát nem így volt, hajnal 3-kor kezdett ébresztgetni a csajszi, hogy megjöttünk. Rajtunk kívül még egy turista volt a buszon, egy francia srác, aki szintén Bagoba jött. Ő a reggeli érkezés reményében még egy altatót is bevett az útra, neki kicsit nehezebb volt az ébredés.
Az éjszakai buszozásban ez a legrosszabb megoldás egyébként, ha éjjel raknak ki valahol. Nem is értem miért így kell időzíteni ezeket a buszokat, nyugodtan indulhattunk volna 2 órával később, és máris jobb az egész, Yangunba is normális reggeli időpontban fut be.
No de lényeg a lényeg, nem erre számítottunk, így szállást se néztünk Bagoban. De mivel hajnal 3-kor nem tudtunk nyilván tovább menni Kinpunba a végállomásunkra ahol az arany szikla van, kellett valami menedék. A francia csávóval, meg egy motoros taxis ürgével kisakkoztuk, hogy van egy szállás a közelben ami olcsó és kiváló lesz nekünk, oda is vitettük magunkat. Nem olyan üdítő élmény hajnal 3-kor alkudozni, lerázni a felhajtókat és kiszúrni ki akar átverni, lenyúlni, és ki mond igazat. Végül az alkudozáshoz felkeltették a szállás főnökét is, és vele megállapodtunk, aztán zúztunk aludni.
Reggel 8-9 körül ébredtünk. Egyik verzió az lett volna, hogy itt alszunk ma este is és elbuszozunk a Golden Rockhoz (arany sziklához) meg vissza, de mint kiderült ez annál hosszabb út, úgyhogy megyünk cuccostul oda, és ottalszunk. Ráadásul Kinpunból Yangunba van közvetlen járat is, ami jól fog jönni holnap. A főnök srác leszervezte nekünk a buszt, meg a buszállomásra a fuvart, aztán 10 perc múlva indultunk is.
Trükkösek ezek az emberek, utolsó pillanatban derült ki, hogy a buszunk amire kaptuk a jegyet nem Kinpunba megy, hanem egy faluval arrébb, Kyaitoba, és onnan még motoros taxival kell továbbmenni. Mikor felszálltam a buszra, a csávó aki kivitt minket, még a kezembe nyomott egy adag pénzt, hogy ez a visszajáró a motoros taxira. Köpni nyelni nem tudtam, hogy most mi van, de nem volt idő vitára.
Persze kevesebbet kaptunk vissza mint ami a mocikra kellett, de nem volt vészes a különbség. Én meg teljesen boldog voltam, hogy megint motorozhatok :-)
A bagoi szálláson ajánlottak egy szállást Kinpunban, nem is variáltunk oda mentünk. Leraktuk a cuccunkat és már indultunk is a Golden Rockhoz, ami az amit a neve is mutat, egy aranyra festett szikla a hegy tetején. Egy platós kocsi visz fel a hegyre a buszállomástól, majd a hegy utolsó szakaszát gyalog kell megtenni egy aszfalt úton. Hogy ebben mi a logika ne kérdezzétek.
A platós kocsi természetesen nem menetrend szerint indul, hanem ahogy megtelik. Amikor mi odamentünk már látszott, hogy erre nem férünk fel, úgyhogy a következőig elmentünk kajálni. Közben leszakadt az ég is. Jól alakulnak a dolgok :-)
Amikor már nem esett annyira, újra megnéztük mi a szitu a platós kocsiknál. Nem nagyon akart megtelni az a fránya kocsi, így egy ideig vártunk, aztán Tibi kiszúrta, hogy jön egy turista csoport, akik egy másik kocsihoz mennek. Tibi gyorsan le is beszélte a vezetőjükkel, hogy had csatlakozzunk hozzájuk, mert ők egyből indulnak is. Tök jó, beültünk és már indultunk is.
Az út felfelé elég borongós volt, kicsit esett is, de legalább nem volt sok turista. Amikor odaértünk a sziklához, teljesen meglepődtünk, alig volt ott valaki. Arra számítottunk, hogy hatalmas tömeg lesz, mert ez egy nagy zarándokhely a helyiknek.
No de mi is az az arany szikla, ami miatt ide jönnek zarándokok és turisták. Ez egy nagyon érdekes természeti jelenség, egy szikla, ami nagyon kis felületen fekszik fel a hegyen, és mégsem lehet kibillenteni az egyensúlyából. Természetesen megpróbálták (persze nők nem érhetnek hozzá, csak tisztes távolságból vehetik szemügyre), Tibi is tett egy próbát, de tényleg nem megy. Ez önmagában egy fantasztikus jelenség, egyszerűen döbbenetes ahogy áll a hegy peremén a szikladarab.
Viszont a vallás az vallás, és annak, hogy ez a szikla így megáll természet feletti erőt tulajdonítottak. Mivel lelökni nem tudták, befestették aranyra, és építettek a tetejére egy stupát, amihez elzarándokolnak szerte az országból. November a fő zarándok időszak, így most mindenfele zajlott a készülődés, sátorállítás, stb. Akkor tényleg nagy tömeg lehet erre.
Viszont a vallás az vallás, és annak, hogy ez a szikla így megáll természet feletti erőt tulajdonítottak. Mivel lelökni nem tudták, befestették aranyra, és építettek a tetejére egy stupát, amihez elzarándokolnak szerte az országból. November a fő zarándok időszak, így most mindenfele zajlott a készülődés, sátorállítás, stb. Akkor tényleg nagy tömeg lehet erre.
A szikla körül viszont sorra hullottak a lepkék az esőben, így Tibi egy kisebb mentő akcióba fogott, mert nagyon tetszettek neki ezek az állatok.
Ilyen turista helyeken mindig kitalálnak valami hülyeséget ami aztán elterjed. Itt pl az megy, hogy onnan ahol kitesz a platós kocsi, hordágyon felvisznek a hegyre. Erre a kínaiak természetesen nagyon vevők, és nagy királynak érzik tőle magukat. :-)
A platós kocsi megállóban nagy volt a káosz amikor visszaértünk, mert pont érkezett néhány kínai csoport, akiknek hordárokat kellett összeszervezni. Olyan nyüzsi volt, hogy csak na. Majdnem le is maradtunk a kocsinkról a felfordulásban.
A platón ülve utazni nagyon mókás (idefele megkaptuk a vezető fülkében az üléseket), de kapaszkodni az kell rendesen. Szerencsére mögöttem Tibi ült, mert egyszer kicsit nem figyeltem, és beborultam az ölébe.
Mára ennyi, holnap megyünk Yangunba busszal.
