A ma reggel azzal indult, hogy Dinesh információjára alapozva reggel 6:15-kor kint voltunk napfelkeltét nézni, ami legnagyobb bánatunkra már felkelt. Andris már kint volt, de Emil még nem. Mint később kiderült azért, mert Andris bezárta (reteszesek az ajtók mind a két oldalról, szóval ha kint bezárod a benti dörömbölhet segítségért).
Takcsiba bújva elgyönyörködtünk a már felkelt nap által megvilágított hegyekben. Miután elindultunk Dinesh szerint negyven métert lefele, ami azért inkább volt száznegyven, az utunk rododendron erdőn keresztül vezetett, ami Nepál nemzeti virága, de nem túl meglepő módon, nem ősszel virágzik.
Ahogy másztunk ismét felfele, és átmentünk pár falun, most láttuk először, hogy puttonyban gyűjtik, napon szárítják, majd stócolják a jakkszart fűtőanyagnak. Bió vazze! Azt nem teljesen értjük, hogy a budai vári lovakon alkalmazott szargyűjtő faritasit itt miért nem vetik be, minek kell gyerekeknek puttonyba szedegetni cuccost, de itt ez a módszer.
Az ebédet egy olyan helyen fogyasztottuk, ahol igazán szép kilátásunk volt az Ama Dablanra, nem tudom említettük-e már, de ez a kedvenc hegyünk, és állítólag megmászni is iszonyat nehéz. A kajahelynél töménytelen mennyíségű érdekességgel találkoztunk, az egyik ilyen a fóliasátor, a másik, hogy nagyon menő itt a röplabda, ami ugye azért szerencsétlen, mert ha elgurul a labda, akkor lehet, hogy Delhiig kell utánamenni, kicsit lejt a terep. Végül az utolsó érdekesség a kaja volt, Dinesh szerint itt nagyon jó a szendvics, inkább elment... ez nem szegény Dinesh napja :)
Az utunk tovább vezetett, mutatok pár képet, mert tényleg nagyon gyönyörű volt.
Ahogy látjátok volt folyómeder, gleccserek által hordott hatalmas sziklák, beszédtéma között meg a francia hulladékfeldolgozók helyzete és a fogászati turizmus is szerepelet, de jó részét a milyen égbőlpottyant ötlettől tudnánk perpetum earning vállalkozást létrehozni téma töltötte ki a menetelő óráinkat. Ez utóbbi 4300-ra sem derült ki. 4300 Dingbuche, ami már egy helyi falu, nem csak turistalerakó hely, de gondolom többet keresnek itt a helyi lakosok WC papír eladásból, mint abból, hogy a krumplit vermelik, ahogy itt a képen láthatjátok
A szálláson volt fűtés, már mint a közös konyhában. Ez egyébként elég komoly problémát okoz a területen, mert a turisták fűtést szeretnének, a terület meg nyilván nem az észak-svéd fenyőerdő kiváló erdőgazdálkodással, ebből kifolyólag végtelen faanyaggal.
Uzsira elmentünk az itteni francia pékségbe, amit rossznak nem neveznék, és megbeszéltük a szakképzés helyzetét :) Vannak ám témáink bőven! Vacsi előtt még én is bezártam Zsuzsit, Emil szabadította ki, ez szerintem a magaslati betegség egyik tünete lehet, mármint, hogy bezárjuk a másikat. A vacsi után ment a duma és a bőröndös játék. Amint látjátok nem kapott el minket a forradalmi hangulat október 23 révén.
