Ma nem lessz nagyon fárasztó
napunk, Pangbocheból vissza kell mennünk Namche Bazarig, amiben talán két
keményebb rész van, az egyik a kolostoros Tengbochéhoz visz fel, a másik meg
Tengboche után levisz az út egy folyóhoz, ami után vissza kell baktatnunk a 3400-as
Namche Bazarhohz és a forró zuhanyhoz.
Reggel a gyönyörű Ama
Dablanra való kilátással ébredtünk, próbáltuk vagy ezerrel úgy fotózni, hogy mi
is benne legyünk hálózsákban, de ez nem jött össze.
Talán Zsuzsi mesélte tegnap,
hogy itt van egy csóka, aki már négyszer biztos volt a csúcson sherpaként,
minden elismerésem az övé. Azt viszont kiderítettem, hogy melyik céggel,
adventure consultantnak dolgozik, persze hogy új-zélandiak (Hilary is az volt)
és meg is néztem 90 ezer dodó egy Everest mászás. Ez az a fajta, amikor ketten
tolnak, hárman húznak, egy meg ad oxigént (ne izgulj, palackból).
Az utunk egyébként nagyon
szép volt, de ezt inkább képben mondom el.
Amit még tudok érdekeset
mesélni, hogy láttunk pézsma őzet. Igen, a pézsma őzből veszik ki a mirigyet, amibúl készítik a pézsma illatot. Természetesen túlvadászott és veszélyeztetett.
Kicsi is, mert hogy magas hegyi, de ami nekünk legérdekesebb volt, hogy úgy
mozgott, mint egy nyúl.
Találkoztunk még
SuperYak-kal, kíváncsian vártam, mikor gyújtja be a rakétáit, de erre sajnos
nem került sor.
Tengbochéban vettünk még egy
könyvet a sherpákról, hogy tudjunk majd otthon okosodni. És szerintem láttuk
guru ripochét sétálni.
Namchéban fogadott minket a
nagyon aranyos kislány, de őt is le tudtuk volna darálni mérgünkben, mert
melegvíz az nem volt, csak a vödörből magadra mered fajta, azért azzal is
beértük. Kimentünk még az itteni civilizációba, azaz a német pékségbe, ide csak
hárman, mert Andris otthon maradt. Este már elkezdődött a beszélgetés
Dinesh-sel, hogy most hány nap is a túra, de ez igazán holnap kulminálódott.
