Reggeli után kibattyogtunk a buszállomásra, azaz kikisért minket a recis csávó (nyilván ő ott még üzletelt egy kicsit a jeggyel), aztán hamarosan indult is a buszunk. Elég szar buszra sikerült jegyet venni, ki is voltunk akadva, hogy jól átvert minket a csávó, mert utánunk indult egy sokkal jobb busz nagy valószínűségért ugyanolyan árú jeggyel mint amennyit mi fizettünk, csak hát a különbözetet lenyúlta a srác. Néhány órára nem nagy para, csak hát akkor is, az átverés az átverés...
Viszont jófej szomszédaink lettek a buszon, egy új-zélandi csóka az ausztrál feleségével. Ők kb egy fél óra múlva átszálltak, de addig is jól elbeszélgettünk velük.
Ebédidőben megállt a busz egy kajáldás helyen, itt be is ért minket az utánunk indult jobb busz. Arról egy 50 év körüli csóka jött oda Tibihez beszélgetni. Hajón dolgozik Svédországban (ekkor még nem derült ki mit), és most épp itthon van, 1 hét múlva utazik vissza dolgozni. Yangunban él, és ha holnap ráérnénk, akkor ő nagyon szívesen körbevezetne minket Yangunban. Sajnos a mi buszunk indult, de feljött velünk a buszra felírni a címet telefonszámot, és végül abban maradtunk, hogy holnap 2-3 között a szállásunkra értünk jön. Hát ez fantasztikus. Nagyon kevés ilyen ember van, aki ennyire nyitott és kedves lenne, ráadásul vad idegeneknek felajánlja, hogy körbevezeti a fővárosban. Holnap van Tibi szülinapja, és azt terveztük, hogy csak pihenünk, nem csinálunk semmi mást, és este elmegyünk egyet vacsizni. De hát ha egyszer ilyen kedves emberekkel találkozik az ember, azt nem lehet visszautasítani...
Szóval hüledezve folytattuk utunkat. Yangunban betaxiztunk az általam kinézett szálláshoz, ami azt tudja, hogy elvileg egy középkategóriás szállás, és nem hostelszerű. Most Tibi szülinapjához próbáltam egy jobb szállást választani. Hát sajnos nem jött be. A szoba szép volt, azzal nem volt gond, de épp felújítottak az épületben, és mindehhez kínaiak voltak a tulajdonosok... No hát velük meggyűlt a bajom. Mosolyogva hazudnak mint a vízfolyás. A legelején megkérdeztem, hogy meddig tart a felújítás, mire azt az ígéretet kaptam, hogy 5-kor befejezik. Azt gondoltuk teljesen jó. Hát az az 5 volt 9 is, és mikor ezt felhoztam nekik csak annyit mondtak, hogy nem tudták befejezni a mai munkát... No comment.
De volt ám még jó akciójuk, a mosatás. Mianmarban a mosatás nem kilóra, hanem darabra megy. Ez rendben is van, tudtuk. No de eddig a drágább helyen 300 kyat (75Ft) volt egy nadrág, itt meg azt mondja a nő, hogy 1000 kyat egy nadrág vagy póló, de nekünk ad kedvezményt, csak 990. Hahaha, hát persze... Mondtuk neki, hogy ez azért nem így van, nem most jöttünk Mianmarba, tudjuk az árakat. Aztán boci szemekkel mondja, hogy hát ő sajnos nem tudja olcsóbban csináltatni, de ad egy címet, próbáljuk meg ott. Az a pech, hogy Yangunban nincsenek nagyon külön mosodák, ahova csak úgy bemész mosatni, hanem a szállások csinálják. Próbálkoztunk is bemenni más szállásra, mert persze azokon lényegesen olcsóbb árak voltak, de ott meg elküldtek minket, hogy csak az ott lakó vendégeknek mosatnak... kész maffia az egész. Végül elmentem arra a címre, amit a nőcink mondott, ahol mint ahogy sejtettem a város egyetlen még náluk is drágább mosodája üzemel. Azt mondja nekem a csóka, hogy 1500 kyat egy nadrág vagy póló, és most kapaszkodjatok meg, 1 hét alatt kész a mosás. De van express is, az 2000 kyat darabonként, és az 2 nap alatt megvan. Hát a pofám leszakad, Vietnámban 1 nap alatt varrtak kabátot meg öltönyt, ezek meg 1 hétig akarnak mosni csillagászati áron.
Jól felhúztam magam, és elkezdtem kézzel mosni a szobában. Amivel annyi volt a gond, hogy nem volt hova teregetni, de már ez se nagyon érdekelt...
Aztán végül másnap találtunk egy szállást, ahol bevették a mosásunkat normális áron, úgyhogy végül megoldódott a tiszta ruha kérdés is :-)
Miközben mosodáért kutattam felmértem a mozi piacot is, mert gondoltam esetleg Tibinek jól jönne egy mozi a szülinapjára. Egy utcán belül 3 mozira is bukkantam, amiről azt gondolná az ember, hogy mégis hogy tudnak fennmaradni ennyien a piacon... de nagyon egyszerű a megoldás, mindenhol csak egy filmet játszanak. Az elsőbe amikor bementem még tudatlanul kértem a moziműsort, ők meg bután néztek rám. De a biztonsági őr végül felvilágosított, hogy itt nem megy angolul film, menjek át a másikba. Megvolt a másik. Itt is próbáltam érdeklődni a moziműsorról, de itt már megtudtam, hogy olyan nincs, csak egy film megy. A szomszéd moziban meg egy másik film. Egyik se volt túl érdekes, úgyhogy sajnos ez a mozi élmény kimarad, az viszont mindenképp érdekes volt, hogy a bejáratnál gépfegyveres őrök álltak. Veszélyes hely ez a mozi.
Miközben mosodáért kutattam felmértem a mozi piacot is, mert gondoltam esetleg Tibinek jól jönne egy mozi a szülinapjára. Egy utcán belül 3 mozira is bukkantam, amiről azt gondolná az ember, hogy mégis hogy tudnak fennmaradni ennyien a piacon... de nagyon egyszerű a megoldás, mindenhol csak egy filmet játszanak. Az elsőbe amikor bementem még tudatlanul kértem a moziműsort, ők meg bután néztek rám. De a biztonsági őr végül felvilágosított, hogy itt nem megy angolul film, menjek át a másikba. Megvolt a másik. Itt is próbáltam érdeklődni a moziműsorról, de itt már megtudtam, hogy olyan nincs, csak egy film megy. A szomszéd moziban meg egy másik film. Egyik se volt túl érdekes, úgyhogy sajnos ez a mozi élmény kimarad, az viszont mindenképp érdekes volt, hogy a bejáratnál gépfegyveres őrök álltak. Veszélyes hely ez a mozi.
Este jót tévéztünk, mert legalább jó filmek mentek, aztán elmentünk vacsizni. Nem mentünk messzire a sarkon találtunk egy toronyházat, aminek a 20. emeletén gyönyörű kilátással volt egy étterem. Legalább jól zárul ez a nap :-)
