Huu gyerekek, most aztán indul az utazásmaraton, pedig azt hittétek eddig is az ment. Az, hogy hajnal háromkor leszállunk egy buszról és reggel kilenckor továbbmegyünk egy másikkal, az kuyta**** (igen, füle) volt ahhoz képest, amit most fogunk csinálni. A story háttere, hogy egy ilyen világkörüli repjegyünk van, és ebben van egy olyan út, hogy Szingapúr - Mumbai. Mivel ezt le kell repülnünk a következő 72 órából csak egy maroknyit fogunk a Föld nevű bolygón tölteni, mert az itinerink ilyen lesz: Yangon - Singapore - Mumbai - Delhi - Kathmandu -Lukla. Ez bezony mind külön gép, és most nem szeretném a nagyon oktondi kommentelőket meghallgatni, hogy lehettünk volna sokkal okosabbak, de amikor tavaly decemberben befoglaltam a repjegyet ezt nem láttam így pontosan előre... most a szimpátiára van szükségünk.
Szóval ott tartottam, hogy reggel még búcsút vettünk lélekben Mianmartól. Lehet, hogy erről még kerekítek egy két mondatot, de ha nem, akkor nagyon röviden ez az ország valami fantasztikus, iszonyat érdekes korlenyomat, és akit kicsit is érdekel történelem és az "autentikus" helyek, azoknak csak javasolni tudom, nekünk nagyon bejött.
A búcsú vétel nem sikerült teljesen zökkenőmentesre, mert valahogy az lett a vége, hogy megint kifutottunk az időből, és az utcán leintett taxisunk meg nem igazás sietett. Mondjuk a képét ne keresgéljétek a mostani kémia nobeldíjasok között, mert amikor mondtam neki, hogy airport, ő azt az egy finomítani valót kérdezte, hogy "Yangon?" Magyarul mondtam neki, hogy én nyilván jobban örülnék, ha a Kathmandu reptérre vinne ki, megúszhatnánk pár safety instruction bemutatót, de közben azért bólintattam, hogy ühüm.
Út közben találkoztunk a lámpával, ami nem viccelek 4 percig volt piros, de végül kiértünk a reptérre, yes, a yangonira.
A reptér fényes ellenpéldája volt a hatékonyságnak, nem láttam még kézzel írt beszállókártyát, de ezek már az utolsó simítások voltak a lelkünkön, mert mindjárt Szingapúrban leszünk, ahol meg viszont fingani is csak a meghatározott decibellel szabad.
Nem is értékelte a határőr csóka, hogy az Accomodation rovatba a Singapore Hostel fedőnevet írtam, de végül megeggyeztünk abban, hogy még nem tudjuk hol leszünk és Little Indiában fogunk keresni szállást. Természetesen eszünkben sincs, de ennyi adrenalin igazán kell Szingapúrba. Innen ugyanis Vikihez megyünk, nála alszunk, illetve még belopunk egy vacsit a táncrendünkbe az Inseadon "raboskodó" két kolléga plusz párral. Nórit +Mátét már említettük a blogon, a másik páros Krisz + Hermán Péter (igen, igen, a Telekis).
Két fajta lehet az a vacsi amelyiknél a geostacionárius pálya és a 100 napos tojás is előkerül témaként: nagyon jó vagy nagyon rossz. Ez most egyértelműen az előző volt.
A búcsú vétel nem sikerült teljesen zökkenőmentesre, mert valahogy az lett a vége, hogy megint kifutottunk az időből, és az utcán leintett taxisunk meg nem igazás sietett. Mondjuk a képét ne keresgéljétek a mostani kémia nobeldíjasok között, mert amikor mondtam neki, hogy airport, ő azt az egy finomítani valót kérdezte, hogy "Yangon?" Magyarul mondtam neki, hogy én nyilván jobban örülnék, ha a Kathmandu reptérre vinne ki, megúszhatnánk pár safety instruction bemutatót, de közben azért bólintattam, hogy ühüm.
Út közben találkoztunk a lámpával, ami nem viccelek 4 percig volt piros, de végül kiértünk a reptérre, yes, a yangonira.
A reptér fényes ellenpéldája volt a hatékonyságnak, nem láttam még kézzel írt beszállókártyát, de ezek már az utolsó simítások voltak a lelkünkön, mert mindjárt Szingapúrban leszünk, ahol meg viszont fingani is csak a meghatározott decibellel szabad.
Nem is értékelte a határőr csóka, hogy az Accomodation rovatba a Singapore Hostel fedőnevet írtam, de végül megeggyeztünk abban, hogy még nem tudjuk hol leszünk és Little Indiában fogunk keresni szállást. Természetesen eszünkben sincs, de ennyi adrenalin igazán kell Szingapúrba. Innen ugyanis Vikihez megyünk, nála alszunk, illetve még belopunk egy vacsit a táncrendünkbe az Inseadon "raboskodó" két kolléga plusz párral. Nórit +Mátét már említettük a blogon, a másik páros Krisz + Hermán Péter (igen, igen, a Telekis).
Két fajta lehet az a vacsi amelyiknél a geostacionárius pálya és a 100 napos tojás is előkerül témaként: nagyon jó vagy nagyon rossz. Ez most egyértelműen az előző volt.
