Három és fél hónapot töltöttünk Latin-Amerikában és röviden iszonyat jól éreztük magunkat és nagyon meglepő volt a helyek túlnyomó többsége. Több utazó azt mondta, hogy csak a drága helyekre megyünk, szóval nem biztos, hogy a legjobban ítéljük meg a helyzetet, de számomra az volt a legsokkolóbb, hogy Nicaragua és Paraguay kivételével mennyire civilizáltak voltak a helyek. Buenos Aires, Rio de Janeiro, Uruguay vagy Santiago egy az egyben Európa. Sok esetben egy dél-szicíliai hely sokkal visszamaradtabb, Görögországról vagy a szomszédos Szerbiáról nem is beszélve. Chilével kapcsolatban az volt a gondolatunk, hogy nem is baj, hogy nem tudtunk ennyi időt itt eltölteni, hisz évek múlva ide gyerekkel is nagyon könnyű és egyszerű visszajönni. Eredetileg az volt a gondolat, hogy ha elegünk lesz a kevésbé fejlett országokból több időt fogunk eltölteni majd Ausztráliába. Argentína közepén már azon gondolkodtunk mikor tudunk először újra fejlődő országba menni.
Hogy milyen ketten utazni? Szerintem nagyon jó. Legfőképp azért mert nagyon jól meg lehet osztani a másikkal az élményeket. Másrészt ez hülyén fog hangzani, de nem kell szocializálódni másokkal és rengeteg magát nagyon vagánynak gondoló ember van a hostelekben. És hát persze nagyon-nagyon sok idő van beszélgetni :)
Másrészt elég fárasztó dolog utazni. Gondolom sokan úgy gondolják, hogy ez egy év nyaralás, de attól azért nagyon messze van. hogy mást ne mondjak az eddigi idő alatt egyszer sem voltunk moziban, pedig szerettünk volna. Nem nem nem... nem azt akarom mondani, hogy sajnálni kell minket :) nagyon király minden, csak ez az életmód elég megterhelő, ha az ember sok mindent szeretne látni. Persze az elmúlt időszakban elég sokat aludtam, fogytam vagy 5 kilót, a lábam ami korábban nagyon izzadt, állítólag az idegességtől, abszolút rendbe jött (azt hiszem kezdek túl sok mindent megosztani :) Azt hiszem az egész testem azt mondja, hogy királyul vagyok! Zsuzsi meg persze abszólút királyul néz ki, meg közben egyre aranyosabb. Bár többen írtátok, hogy kiegyensúlyozottnak nézünk ki a képeken... hát ja, nincs para.
Ha már itt tartunk volt pár kérdés amit kérdeztetek, azt hiszem ezek a következők: útvonal, anyagiak és hogy követjük az otthoni dolgokat. Lássuk akkor.
Az eredeti útvonal szerint Április 15-ig maradtunk Latin Amerikában, szóval ehhez tartjuk magunkat. Ezek után két-három hetet töltünk el Új-Zélandon, ahol voltam már egy fél évet és most szeretném Zsuzsinak megmutatni. Van egy ilyen tervem, hogy jó lenne itt élni egy két három évet, amikor a gyerekek 5 és 10 év között vannak. Nagyon nyugodt környék, ami jót tenne nekünk és rajtunk keresztül nekik. Plusz nekik is meg ott van a nyelv is. Mondjuk messze van, de majd meglátjuk. A két három hét után ha összejön elmennénk egy csendes óceáni szigetre, hogy hova azt még nem tudjuk, de van onnan több fapados járat. Ezek után két hét Ausztrália jön, valószínűleg egy helyen, az eredeti terv szerint a Nagy Korallzátony. Ezek után jönne egy hónap Indonézia ott nagyon szeretnénk orángutánokat látni. Július 15 környékén érkezünk Szingapúrba és október 15-ig a thai kambodzsa vietnám területen telne el. Esetleg Burma vagy Kína vagy Fülöp szigetek. Majd meglátjuk. Október 15-én Indiába repülünk és nagyon úgy néz ki, hogy onnan azonnal Nepálba megyünk át. Ott lenne egy nagy túránk a hegyekbe és aztán vissza Indiába. Végül Mumbaiból december végén repülünk vissza. Aztán január 1-től munka :) Aztán meglátjuk, hogy alakul az út, egyelőre minden sínen.
Nézzük az anyagiakat. A repjegy, amiben London-San Jose Panama-Sao Paolo Santiago-Auckland-Sydney-Bali-Singapore-Mummbai-London van benne az 700ezerbe került per fő. Ezen kívül elviekben napi tíezer forinttal számoltunk per fő ez így kb 7 millió lesz kettőnkre. Eredetileg is úgy számoltuk, hogy Latin Amerika drágább lesz, és majd Ázsián behozunk valamennyit, de persze Argentína, de legfőképpen Brazília sokkal több lett. Nevezetesen 30 ezer per fő per nap. Meglátjuk, hogy lesz Ázsiában. Egyelőre nem nagyon aggódunk, és őszintén nem is spróroltuk magunkat halálra. Ez persze azt jelenti, hogy olcsó szállásokon aludtunk, vagy hogy odafigyelünk, hogy hol vegyünk kaját. De nem stoppoltunk Brazíliában, vagy pl. nem sátraztunk. És persze kevés programot hagytunk ki a belépődíj miatt. Spórolhatnánk jobban, de nem biztos, hogy nagyon van értelme. Majd meglátjuk a felénél.
És akkor a végén az otthoni hírek. Az a helyzet, hogy kicsit többet is nézünk a dolgokra, mint kéne. Amit nagyon élvezek, az az Economist. Ennek előfizetője vagyok, és így le tudom tölteni az újságot mp3-ban és azt hallgatom. Így képben vagyok a világhírekkel. Ami a legjobb az egészben a legjobb, hogy korábban csak a Europe Finance és időnként a Business részt olvastam, most meg a legkíváncsibb a Latin Amerika részekre vagyok. Ami viszont rossz, hogy a facebookot csomószor pörgetem végig és hát ezt az időt nyugodtan kihagyhatnám. Blogot alig olvasok, időnként tudok rájuk nézni. Szóval azt hiszem jó lenne, ha valami heti összefoglalót néznék Magyarországról is, de olyanból jót még nem találtam. A velős véleményem az otthoni helyzetről, a hírek alapján, hogy sz*r... De hát Magyarországot sosem a frenetikus politikai vagy gazdasági életéért szerettem.
Azt hiszem sikerült minden kérdést megválaszolni. Nagyon köszönjük az eddigi visszajelzéseket, főként dicséreteket :) Folytatjuk, mert mi élvezzük, és nagyon jó, hogy így nem fogjuk elfelejteni a dolgokat. Az meg, hogy másoknak is tetszik, az nagy királyság.
