Reggel azzal fogadtam Tibit, hogy
éjjel találtam poloskának tűnő élőlényeket az ágyban. Az egyik már jól is
lakott. Aztán Tibin fel is fedeztünk néhány csípést. Engem a frász kerülgetett
ettől, ugyanis a koliban anno fél évbe telt mire sikerült megszabadulnunk
tőlük. Így nagyon izgultam, hogy nehogy tovébbvigyük őket.
A mai terv, hogy stoppal
eljussunk Wellingtonba, ez kb 400 km. Nem kapkodtuk el a reggelt, 10-ig kellett
kicsekkolni, de még utána is neteztünk egy kicsit az előtérben.
Aztán 1 óra körül nekivágtunk, és
kibattyotgunk a város szélébe stoppolni. Az úton egyszercsak azt láttuk hogy a
járdán áll néhány ember, és a tóba ütnek nagyerővel golflabdát. Közelebb érve
láttuk, hogy a tóban van a pálya folytatása, oda próbálják eljuttatni a labdát
több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel, így a tó már tele lehet labdával.
Viszonylag hosszan bandukoltunk a
tó partján mire kiértünk a város szélére, ahol elkezdtünk stoppolni.
Nem kellett sokáig várni, egy
fiatal maori nő vett fel minket. A tó túloldalára ment Taurangába. Mesélt
nekünk a helyi maori közösségről, arról hogy a férje egy fakitermelő cégnél
dolgozik, és a cég a maori közösségtől bérli a jogokat a kitermelésre.
Megtudtuk azt is, hogy ez a környék híres a pisztrángról. Elvileg engedély kell
a horgászathoz, de nekik a telkük pont folyóparton van, így okosba megoldják.
Miután elbúcsúztunk a városhoz bevezető
elágazásnál újra kitettük az ujjunkat. Most se várattak sokáig minket, egy
középkorú ügyvéd nő vett fel minket, aki épp Palmerston Northba (ez kb 150km-re
északra van Wellingtontól) tartott pár hónapos macskájával az anyósülésen.
Nagyon jót beszélgettünk vele többek között Új-Zéland gazdasági helyzetéről, a
családjáról, munkájásról, síelésről stb. Érdekes volt hallani véleményét,
miszerint azért nem megy a mezőgazdasági ágazat Új-Zélandon az élelmiszerárak
emelkedése ellenére, mert rossz a marketing. Másrészt elmesélte, hogy náluk is
volt a 80-as években egy devizajelzáloghitel válság, akkor ők USD-ben vettek
fel hitelt, NZD leértékelődött, a storyt tudjuk. Azóta nem lehet. Nehéz
megérteni miért olyan nehéz más társadalmaktól tanulni....
Palmerston North előtti
elágazásnál búcsúztunk el. Itt még csak épp hogy cihelődzködtünk, ki se tettük
az ujjunkat, amikor egy dán srác megállt mellettünk. Nem Wellingtonba ment, de
kb fél útig elvitt minket. Érettségi után jött ki Új-Zélandra kb 1 évre, hogy
dolgozzon, meg utazzon. Egy farmon dolgozott, ahol az volt a munkája, hogy
oposszumokat öljön. De tényleg. Az oposszumok, mint már korábban is írtam nagy
közellenségek (madarak, tojások) ebben az országban, de ez a srác most épp más
okból irtotta őket: fertőzöttek lettek, és a fertőzés átterjedhetett volna a
marhákra is, ezért kellett végezni az amúgy is kártevő élőlényekkel.
Ő egy kisebb település szélén tett
ki minket, de továbbra is a főúton maradtunk. Hamarosan egy középkorú kiwi vett
fel minket, és vitt egészen Wellingtonig. Ő viszont olyan erős akcentussal
beszélt, hogy egy ideig küzdöttem, hogy megértsem, de aztán hamarosan feladtam,
és Tibire bíztam a beszélgetést, én meg csak próbáltam nem elveszteni a fő
fonalat. Volt szó utazásról, sportról, munkáról, stb. A csóka egy tréningre
ment Wellingtonba, így neki is jól jött egy kis társaság az útra. Jól láthatóan
szeretett beszélni.
Nagyon élveztem ezt a mai napot,
sok jófej emberrel találkoztunk. Azért szeretem ezt a közlekedési módot, mert
így a helyiekhez közelebb lehet kerülni, sok olyan dolgot lehet megtudni, amit
egyébként nem (még akkor is, ha nehéz megérteni az akcentusukat :) ). Új-Zéland
pedig tökéletes hely erre, nagyon kedvesek és közvetlenek az emberek, és
szívesen vesznek fel stopposokat. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy általában
10-15 perc várakozás után felvett minket valaki, de a leghosszabb idő is fél
óra volt.
7 körül értünk be a városba,
egészen a belvárosig vitt minket. Szereztünk szállást, majd elmentünk sétálni.
Nagyon aranyos kis város, de nehéz lenne megmondani róla, hogy főváros. Nem
volt nagy pörgés este, beültünk egy pubba 8 körül, ahol épp a quiz nightnak
volt vége. Ekkor még egész sok ember volt ott, de hamarosan kiürült a hely.
Gondolom a hétfői nap is közrejátszott, de akkor is furi volt.
