Maradt mára is néhány elintézni
való. 1-kor indult a buszunk Rotoruába, így addig még volt időnk. Kicsekkoltunk,
és otthagytuk a cuccunkat a hostelben. Ez elég nagy hülyeség volt, mert minden
teendőnk a buszhoz vezető úton volt, de sajnos erre későn jöttünk rá. Két
nagyobb feladatunk volt, egyrészt postára kellett mennünk, néhány cuccot haza
akartunk küldeni, másrészt meg felgyülemlett könyvtárunkat kellett
aktualizálnunk, azaz csereberélni könyveinket. A hostelben csak részben volt jó
a választék, így más helyekre is benéztünk. A harmadik helyen sikerült is egy
jó cserét nyélbeütnünk, a dél-amerikai utikönyvünket sikerült Malájzia,
Indonézia könyvre cserélni. Nem pont erre vágytunk, de ez is valami.
Postát is sikerült kipipálnunk.
Itt nagyon könnyen ment minden. Olyan jó rendszert alakítottak ki. A postán
tudsz venni dobozt különböző méretben, borítékot, csomagolót, és mindent amire
szükséged lehet egy csomagfeladáshoz. Le van írva, hogy mit kell kitöltened, és
hogyan. Mindent elő tudsz készíteni, és ezek után pik-pak megy a feladás. A
pultnál ülő nő nem idegeskedik, hogy nem működik az a ... számítógép már
megint, hanem jót mosolyog rajta, és újra próbálja. És így is gyorsan és
gördülékenyen megy minden. Ami mókás, hogy a szomszéd pultnál egy kínai csaj megkérdezi,
hogy van-e aki beszél itt a postán kínaiul, és hát persze hogy van. Fél
pillanat és már ki is szolgálják kínaiul. No erre mondta Tibi, hogy többen
vannak, mint 6 éve :)
Mivel kicsit elhúztuk az időt, és
buta mód nem hoztuk magunkkal a csomagunkat, vissza kellett sietnünk/futnunk a
hostelbe és tipliztünk a buszhoz. De szerencsére elértük.
A 3-4 órás úton szép tájakon
mentünk át. Voltak birka, tehén és őzfarmok is. Igen, itt kitalálták, hogy őzeket
fognak tenyészteni. Ez úgy kezdődött, hogy először behoztak Európából őzeket,
hogy lehessen vadászni. Aztán hamarosan azok úgy elszaporodtak, hogy ki kellett
lőni nagy részüket. De mit csináljanak ennyi vadhússal, hát elkezdték
exportálni. Igen jó businessnek mutatkozott, így jött az ötlet, hogy mi lenne,
ha befognák az őzeket, és a tenyésztenék őket a húsukért. No így születtek az
őzfarmok.
Nagyon tetszett nekem a tájban, hogy
dimbes-dombos. Rengeteg kis domb van nagyon sűrűn, és mindegyik olyan, mintha
egy külön kis hegy lenne. Az út mentén itt-ott hatalmas páfrányok álltak,
olyanok mint a pálmák. De erről majd később mutatunk képet.
Rotoruába érkezve megcsapott
minket a kénes szag. Ez a város egy vulkán kráterébe épült, és mindenfele kénes
kigőzölgések, meg gejzírek vannak. Az info centerben megérdeklődtük hol van
olcsóbb szállás és hogy vannak a különböző programok. A szállást egy nagyon
jófej csóka üzemeltette, szerintem úgy nézett ki mint Gordon Ramsey, de Tibi
szerinte azért nem volt ilyen egyértelmű a hasonlóság.
Elmentünk bevásárolni, bárányt
sütöttünk vacsira, meg előtte ettünk rákot is. Furcsa kombináció, nem mondom,
de jók a tengeri herkentyűk errefelé, és akciós volt, nem lehetett otthagyni :)
Vacsi után a szálláson lévő
melegvizes medencében ejtőztünk egy kicsit.
