A mai napon viszont rögtön az elején nagy királyság volt, mert találtam
láma táblát. Minden fiú hülye, és kell valami hülyeséget csinálnia. Az én
esetemben (legalábbis amiről tudok) az egyrészt a sörmatrica gyűjtés, a másik
pedig fényképek olyan táblákról, amin valamilyen vicces állat van. Szóval,
nagyon megörültem, hogy lett lámatáblám:
Ha már itt tartunk, akkor leírom az utat is. Ez egy murvás út, és az
elején a lelkemre kötötték, hogy 40-50. Nem mondom, vezettem már durvább helyen
is, de azért valóban húzott a kormány balra jobbra, ahogy mélyebb kavicsba
mentünk. Egy olyan 60-70-et küldtem neki, de így le is hagytak négyen öten.
Mígnem az egyik előző terepjárót utol nem értük. Nem volt nehéz, mert fejjel
lefelé volt. Nem volt semmi bajuk, már a csomagokat szedték ki, és egy másik
autó már meg is állt nekik. Ezután valóban átgondoltam többször is, hogy
mennyivel megyek.
Amikor odaértünk nem voltak sokan, és láttunk is rögtön a megfigyelő
állomás elött pár oroszlánfókát, kölyköket is, és pár nőstény elefántfókát.
Nagyon izgultunk, figyeltünk, ahogy birtunk
Sajnos orkát nem láttunk, de Zsuzsinak a fókák is nagyon nagy élmény
volt. Eleve elgondolkoztunk, hogy mennyire akarjuk látni, hogy elkapnak egy
kicsit. Tényleg elég jófejek a kölykök. Az elefántfókákat Zsuzsi először
döglöttnek/alvónak nézte, annyira nem mozdultak, de aztán feltápászkodtak.
Közben a parkolóban is show volt. Megjelent egy kis tatu, és elkezdett
ásni, meg kaja után kutatni.
Nagyon aranyos volt, nekem nagy kedvencem a tatu, de Zsuzsi is teljesen
odavolt érte. Szóval, ha nincs is orka, a mai nap állatokból már nagyon jó
volt. Ráadásul még elöttünk volt a fél sziget, mert a mai nap körbemegyünk
rajta. A sziget maga egyébként úgy néz ki, mint egy súlyzó, aminek az egyik
fele ér a kontinenshez, azaz északon és délen is van egy nagyobb öböl. Mi most
a déli oldalon haladtunk végig, ahol van egy magellán pingvin kolónia. Meg is
találtuk őket.
Én nagyon meg voltam lepve, mert tökre közel lehetett hozzájuk menni.
Új Zélandon el kellett bújni egy kis megfigyelő odúba, hogy egyáltalán
kijöjjenek a partra, de még Dél-Afrikában is csak messzebbről lehetett volna
megfigyelni őket. Itt komolyan mondom csak azért volt kifeszítve egy köté, hogy
ne teperjük le a kis fészkeket. A pingvineket persze nem zavarta a kötél, és
simán átmentek alatta és kimentek az útra. A pingvinek pont most vedlettek,
valaki már kész volt, de valaki még elég szőrös volt. A pingvinek életük végéig
választanak párt, és ezt itt is megmutatták. Zsuzsinak nagyon tetszett, hogy
amikor az egyik pingvin lemegy a vízhez, a másikon látszik, hogy nem nagyon
akar menni, de aztán csak utána megy. Csakhogy nem látszik a vállrándítása
mielött elindul.
Miután kinézelődtük magunkat elindultunk, hogy megnézzük a következő
állomást. Az állomás bejáratánál rögtön kiszurtunk egy rókát. Az állomás maga nem
volt más, mint egy olyan hely, ahol egy tengeri öbölre lehet rálátni és a kinti
köveken pedig elefántfókák sütkéreznek. Sajnos ezek között most sem találtunk
hímet, valószínűleg ők már elmentek. Kár érte, mert a hímek sokkal nagyobbak,
akár nyolc elefántfóka is lehet tömegre. Azért vágjuk ezt mert ennél a
megállónál volt kint egy csomó információs tábla. Meglepő módon az egész félsziget
az magánterület és tele van estancziákkal, ami tulajdonképpen farm. Na ez a
kilátó is egy estancziához tartozik. Nagyon aranyos tőlük, és persze reklának
sem utolsó, hogy egy ingyenes sétálóösvényt rendben tartanak és arra remek kis
táblákat tesznek. A táblák tök mókásak, mindig grafikusan vannak a dolgok
ábrázolva. Az alábbin például egy orka tol egy bevásárlókocsit és benne
mindenféle állat van. A felirat meg azt mondja, hogy az orka étlaján több, mint
80 fajta állat van.
Olyan infókkal lettünk gazdagabbak, hogy itt van egy darázsféle, ami a
helyi tarantulával küzd meg. Elaltatja, majd bevonszolja egy odúba,
belepetézik, majd élve eltemeti. A peték az élő bezárt pókból kelnek ki és
lakmaráznak. Persze nem sikerül mindegyik darázsnak megcsípnie a pókot, azokból
pókvacsi lesz. A másik számomra nagyon sokkoló info az volt, hogy az
elefántfókák 1500! azaz ezerötszáz méter mélyre le tudnak merülni (a bálna kb
800). Mi a fene van másfél kilométerre a felszíntől, ami nincs egy kilométerre?
Innen már csak egy állomás volt vissza, a legdélebbi. Itt a kapu zárva
volt, de pont akkor jött ki egy argentin család, és azt mondta, hogy ha bent
veszünk egy egy pohár kolát, akkor az estacián megengedik, hogy körbenézzünk,
és a világítótorony érdekes.
Őszintén szolva a parton nem volt semmilyen élőlény, a világítótorony
sem volt túl érdekes. Egyedül az volt érdekes, hogy volt egy kis múzeum arról,
hogy miért jó egy világítótorony, és hogy mit csináltak annó benne (pl ez volt
az egyetlen postahivatal a környéken). Ez nem ért meg két kólát az biztos.
Másrészt megtudtuk, hogy itt Punta Dergadoban 250 dollár egy éjszaka aszállás
per fő és az egész bálnaszezonban fullon vannak. Így kell telket venni! Visszatértünk
a félsziget egyetlen falujába, ahol a szállásunk volt. Eléggé elfáradtunk, hisz
az út kb 250 kilométer volt körbe a szigeten a murvás úton. A faluban vettük
észre hogy ki vannak állítva a felborult kocsik, és épp most is hoztak egy
másikat, mint amit láttunk.
A benzinkúton volt Wi fi ezt ki is használtuk, de
iszonyat lassó volt. Ekkorra már nagyon fáradt voltam.Ennek megfelelően a
vacsit a szállásunkon fogyasztottuk el. Ez egy elfogadható tintahalas tészta
volt. Szerintem jobban is meg lehetett volna csinálni, de maga a tintahal tök
jó volt.
