Éjjel megfagytunk... A legnagyobb
probléma a rossz hálózsák volt. Jó, nem mondom, hogy egész éjjel fent voltunk,
de ez az a hideg, amikor az ember felébred hajnalban, pisilnie kell, de kimenni
meg nem akar. Lassan azért feljött a nap, és szerencsére megint nagyon szép
napsütéses időnk lett. OK, ehhez már délnek kellett lennie. Mindezek ellenére
borzasztó nyugodt és szép helyen voltunk, így nem akartunk elmenni.
Megkérdeztük Juant, hogy akkor most van-e dorm? Kiderült, hogy a domo az nem
más, mint egy jurta, és azt adja ki. Ez nem sokat segített volna rajtunk, de
mivel takaróként borzasztó vastag takarók voltak, így úgy gondoltuk, hogy mégis
csak itt ünnepeljük a húsvétot.
A mai napra a pihenés jegyében
egy megint nem túl megterhelő két órás túrautvonalat néztünk ki. Ez az átlátszó
patak mellett haladt. Gyakorlatilag három-négy emberrel találkoztunk az egész
útvonalon. A táj mesés volt, különösen ez a kristálytiszta patak.
Az út minden különösebb jel
nélkül egyszer csak véget ért, de valamiért mi mentünk tovább, szerintem egy
marhacsapáson. Rendesen kellett hajolgatni.
Amikor ezt meguntuk visszamentünk
szépen a kempinghez. Én nem nagyon tudtam megülni a s*ggemen, és rábeszéltem
Zsuzsit, hogy a kisház mellett láttam két kajakot. Megkérdeztem Juant, hogy
akkor mennyi is lenne ezeket bérelni? Kiderült ingyenes. Neki is vágtunk a
patakunknak. Elég erős volt a sodrás, és Zsuzsi egy idő után fel is adta. Nem
mondom, a legdurvább zúgón nekem sem sikerült feljutnom. Kiszálltam a csónakból
és felhúztam gyalog a kajakot. Sajnos Zsuzsi eddigre már visszafordult, így nem
tudtam ezt a kiváló taktikát bemutatni. A folyó maga mesés volt és ez ingyen
kajakozás kiváló sport volt. Egészen a Lago Verdéig mentem fel, majd onnan
nagyon egyszerű volt a gyors sodráson visszamenni
Mire visszaértem teljesen átázott a gatyám, és hát nem mondanám, hogy melegem volt, és Zsuzsi is hasonlókról panaszkodott. A forró zuhany nagyon jól esett.
Ma többszörös ünnep volt, mert
egyrészt húsvét, másrészt meg a leánykérés évfurdulója volt. Meg is kértem
Juant, hogy akkor nem-e lehetne-e, hogy itt megölünk egy marhát és megesszük :)
Jó, nem is, de azt sikerült kérni, hogy legyen egy jó kis marhahús. A vacsora
alatt kézzel lábbal a körülményekhez képest tűrhetőt beszélgettünk Juannal.
