Reggel arra ébredtünk, hogy
gyönyörű napfelkelténk van az Andokra. Mi szerintünk láttuk az Anacongát, ami
Amerika legmagasabb hegye, de azért nem kell elhinni, mi sem vagyunk benne biztosak.
Szép volt, az biztos
Amikor megérkeztünk Mendozába,
rögtön világossá vált, hogy elhagytuk jó kis Patagóniát. Itt már egy hatalmas
buszmegállóba értünk, Mivel tegnapelött foglaltam szállást neten, gyorsan el is
mentünk a hostelbe, ahol nagyon jó fejek voltak és már reggel nyolckor
beengedtek minket a szobába. Le is pihentünk egy kiscsit aludni, bár nem nagyon
jött össze egyikőnknek sem. Ez ugye azért is volt problémás, mert ma estére
borkostolót terveztünk, és azt meg ugye nem érdemes holtfáradtan kezdeni.
Kiderült, hogy egy helyi kisbusszal kell kimenni a szomszéd faluba, ott van
csomó pince. Kis pihi után megvettük a jegyünket holnapra Chilébe (itt van a
főút, ami átvisz) és felszálltunk a helyi buszra. Mikor kint voltunk a helyi
Etyeken, akkor kiderült, hogy a Lonely Planet könyvsorozat itt is megtette a
hatását. A könyv azt írja, bérelj biciklit, hát aztán mindenki biciklit bérel.
Mi először elmentünk az egyik nagyobb pincészetbe, neve La Rural a borait pedig otthon Rutini néven lehet megkapni. Ami biztos, hogy kicsivel nagyobb üzembe nyomják az ipart, mint
nálunk. Évi 10 milliónál is több lityót termelnek, mutatok pár hordót:
Ami itt nagyon megy az a Cabernet
Savignon és a Malbec. Ennek ötvözete a Cab Malbec, én ezt nem ismertem. Ezen
kívül csinálnak még Pinot és Syraht. Annak ellenére, hogy ez egy híres pince, Zsuzsival nem voltunk tőlük rettentesen
elvarázsolva, pedig próbáltunk pár drágábbat is. Úgy tűnt, hogy ami olcsó
(értsd 1000 és 2500 Ft közötti) vörös, az az árához képest nagyon jó, de ami
ezen felül van, attól nem pisiltünk be a gyönyörtől. Nekem sok inkább büdös volt, mint rossz ízű. A legtöbb itteni vörös az nagyon sűrű testes volt, ami azért eleve nem Zsuzsi kedvence. Szóval érdemes lehet otthon leemelni pár üveg argentin bort, de nagyon sok pénzt nem adnék értük. Az olcsóbbak viszont szerintem jobbak, mint nálunk az olcsók.
Mire kiértünk a La Ruralból, addigra
elkezdett esni az eső egy kicsit. Ráadásul itt több pincészet már 5-kor bezár.
Ez ugye azért elég érdekes, pláne ha azt figyelembe vesszük, hogy ezek nem kis
családi pincészetek és Argentínában minden iszonyat későn kezdődik (az éttermek
9 előtt nem nagyon nyitnak ki). Szóval kicsit ki kellett lépnünk, ahhoz, hogy
elérjünk más helyeket is. Ami itt nagyon megy, a Lonely áldásos tevékenysége
miatt az a bicikli bérlés. Tele van az egész hely hátizsákos turistával,
aki biciklin megy egyik pincészetről másikra. Ráadásul van egy, amit Mr Hugo
üzemeltet Mr Hugo biciklibérlés néven. Mr Hugóról már Brazíilában hallottunk
már turistákról, és hát el is mentünk hozzá. Minden kétséget kizáróan Mr Hugo
mióta bekerült a Loenlyba megcsinálta a szerencséjét. Tömegével mennek hozzá a
fiatal hátizsákosok, és nekik adja ki a cangákat. Mi is elmentünk, gondoltuk
kipróbáljuk és a biciklivel el is mentünk egy Mr Hugó által ajálott helyre. Na
ez a hely olyan is volt, mint valami hátizsákos turistahely, szóval nem is
akarok rá több szót vesztegetni annál, mint hogy azt írom, hogy a bor nem volt
túl jó. Így aztán azt találtuk ki, hogy véletlenszerűen rábökünk egy
pincészetre, ami még nyitva lehet. Ez végül a Vina el Cerno lett, ami
nekünk nagyon bejött, főleg a Syrah, amiből vettünk is két palackkal. Persze
lehet itt fanyalogni, hogy nem olyan zseniális minden argentin bor, de a végén
így próbáltam két biciklit eltolni
A slusszpoén az volt, hogy a mögöttünk
lévő rendőrt megkértük, hogy lefotózna-e minket, de ő ezt a rangján alulinak
gondolta. Miután elindultunk elkezdett követni minket, én biztos voltam benne,
hogy meg fog büntetni minket. Vagy egy olyan negyed órán át követett minket a főúton,
aztán amikor volt egy földtúrás lemaradt. Aranyosan integettem neki, és ő jófej
módon visszaintegetett. Így aztán azt gondolom, hogy vigyázott ránk, nem
megbírságolni akart. Azért ez mégis csak más, mint hogy nálunk a rendőrök kint
állnak a balatoni pincészetek elött és szondáztatnak.
Mr Hugónál visszaadtuk a bringánkat és
kiderült mitől került ő be a Lonelyba. Ingyen bort, inkább pancsot osztogat
mindenkinek aki ott marad beszélgetni, így aztán vagy 30 túrista ott lebzselt a
napernyőknél. Mi is leültünk és elkezdtünk beszélgetni az itteni
ameerikaiakkal, németekkel sőt, még argentín is volt :)
Amikor már nagyon meg/elfáradtunk,
visszabuszoztunk a városba és eltettük magunkat az utolsó argentín éjszakánkra.
