Mi is megkínáltuk vele Juant,
akin bár látszott, hogy nagyon nem kérne, de nem utasította vissza, egy kört
bevállalt. A többi körből viszont már kivonta magát. A „szomszédból” átjött
Juan tűzoltó haverja is, így őt is megkínáltuk maténkkal. Ő lelkesen
kortyolgatta. A porondra érkezett közben a kemping többi lakója is, ami
összesen 2 embert jelentett, egy argentin csajt, és egy argentin srácot. Ők is
lelkesen csatlakoztak a matezó kiscsapathoz.
Senki nem sietett sehová, nagyon
nyugisan telt a délelőtt. Nem voltak nagy terveink mára, arra gondoltunk, hogy
2 körül elvinnénk a kajakokat, mert akkor még szépen süt a nap és jó meleg van
a napon. Addig meg heverésztünk, olvasgattunk, és írtuk a blogot. 2-kor elmentünk
a jurtánkhoz, hogy összeszedjük magunkat, de akkor azt vettük észre, hogy a
tehenek megszállták a bázisunkat. Az egyik az ajtó előtt hevert, a másik
mellette legelészett, a harmadik meg épp mögöttük koslatott.
A fénykéző persze a sátorban volt, így a laptoppal kellett a képet csinálni. De ahogy odamentünk már tovább is
álltak, viszont maradt utánuk néhány lepény és rengeteg bogár, amit nem
győztünk elhesegetni.
A kis intermezzo után gyorsan átöltöztünk
és indultunk evezni. Már épp hozta is el Tibi az evezőket, amikor Juan szaladt
a távolból (eddig a tűzoltó haveroknál kolbászolt), hogy stipi-stopi, most
nekik kell a kajak, de kb 2 óra múlva visszajönnek.
No ettől kicsit se voltunk
lelkesek, de úgy voltunk vele, hogy még ha 4-kor elvihetjük az is jó lehet.
Addig meg kiültünk a fantasztikusan tiszta folyó partjára egy fára olvasgatni.
Persze 4-re nem jöttek vissza, valamikor fél 6 körül jelentek meg a láthatáron.
Már kezdett lemenni a nap, de azért még gyorsan lecsaptunk a kajakokra. Juan
ekkor kicsit megijedt, hogy még ilyenkor el akarunk menni, mikor nemsokára
sötét van, de gyorsan lehűtöttük, hogy valójában mi 2-kor szerettünk volna
elmenni.
No de nem is vitatkoztunk, inkább
bepattantunk a kajakokba és már húztuk is keményen felfelé a folyón. A nagy
sodrású résznél már rutinosan cseleztünk, a kőzátonyon áthúztuk a csónakokat,
és utána már újra normál sodrásban tudtuk folytatni utunkat.
Elmentünk egészen a tóig, ahol
Tibi már járt tegnap előtt, és eleveztünk benne egy darabig még. Nagyon szép
volt.
Viszont közben a hegyek mögött
elbújt a nap és így már kicsit se volt meleg. Úgyhogy lefelé se csordogáltunk,
hanem eveztünk rendesen. Vissza is értünk még sötétedés előtt. Ekkorra már
nagyon fáztunk, rohantunk is a forró zuhany alá, hogy kiengedjenek
elgémberedett végtagjaink. Eltartott egy ideig. Szerencsére közben Juan
nekiállt elkészíteni a vacsit, így nem kellett már olyan sokat várni rá. Az
argentin párral, Juannal és a tűzoltó sráccal együtt vacsoráztunk, lasagne volt
a menü. Nagyon meg voltunk elégedve Juan főztjével ma is. Egy üveg bort
elkortyoltunk a vacsi mellé, míg a többiek egy helyi őrületre bontottak rá, ha
jól emlékszem Fernet a neve, ami egy rővidital, de kólával együtt isszák. Juan
egy fél literes korsót meg is töltött 1:1 arányban Fernettel és Colával. Minket
is megkínáltak, de nekem nagyon nem jött be. Tibinek egy fokkal jobban izlett
nálam. Hasonlít az íze a Beherovkára.
Lassacskán egy jó kis 6 fős buli
kerekedett. Mi is rábontottunk még egy borra, ők meg újra és újra töltötték
korsójukat. Holnap mi is, meg az argentin pár is elmegy a busszal, a tűzoltó
srác szabin lesz pár napig, így Juan még ki akarta élvezni a társas életet. A
kemping egyébként a hét végén be is zár egészen októberig, így Juan már nagyon
az utolsókat rúgta szabadsága előtt. Ennek szellemében a maradék italokból egy
kostolót tartott, a piscoból például az utolsó cseppeket csavarta ki a kupakba,
hogy megmutassa mi a tuti ital.
Közben nekünk is megeredt a nyelvünk, a
spanyoltudásunk exponenciálisan nőtt az este előrehaladtával, így nagyon jól
elbeszélgettünk mindannyiukkal. Nagyon jó volt a hangulat, jó kis rögtönzött
búcsúbuli kerekedett. Mi kb 1-kor fellőttük a pizsit, de a többiek az argentin
virtusnak megfelelően mulattak tovább.
