Ez az első írásom most Új-Zélandról
és még nem nagyon tudom, hogy fogok írni. Egyrészt tök más itt most nekem
utazni, mert nem első benyomásokat írok, hanem olyan dolgokat amik
megtörténtek. Másrészt azért van amit leírnék, hogy mitől is olyan fantasztikus
ez az ország. Érdekes volt felmennem a régi blogomra a nem túl eredeti nevű
drvirus.blog.hu-ra és megnézni miket írtam 6 éve az akkori naplómba. Hát nem
olyan színes képes, mint ez a mostani, de azért ott nagyon sok mindent írtam
NZ-ről anno :) Most olyanokat fogok írni, ami nagyon megragadó számomra vagy
olyat, ami új. Lényeg, hogy szerintem egyszerűen ez a legjobb ország a világon
;)
Tehát akkor ott tartottunk, hogy
Rotoruában vagyunk és ma el akartunk jutni amilyen messze csak tudunk miután
két programpontot beiktattunk. Az egyik egy kisállatkertben kiwinézés, mert ez
tegnap nem sikerült. A másik egy Zorb nevű őrűltség. Reggel azértmég elmentünk
sétálni egyet Rotoruában, hogy nézzünk még egy kis isza medencét,
kigőzölgéseket és forró medencéket. Ezért nem kérnek semmit, tulajdonképpen a
helyi park. Vicces ugye a dolog, hogy az egész városban büdös van, és érezni
lehet, hogy itt folyamatosan háborog a föld.
Fel is pattantunk a helyi buszra ez
után és kimentünk a helyi szórakoztató parkba. A nagy attrakció a kiwi volt. A
kiwi 3 dolgot jelent, az egyik a madár a másik az itteni emberek, akikre ez nem
dehonesztáló a harmadik meg yes, a gyümölcs. Ez utóbbit egy kiwi csóka kezdte
termeszteni (kínai növény eredetileg) és marketing okokból adta neki ezt a
nevet. Mi most nem gyümölcsöt néztünk, hanem a madarat. El is mentünk a sötét
terráriumokhoz és tatam sikerült meglátni. Képünk nincs, mert éjszakai madár és
nem csipázza a vakut. Zsuzsi nagyon rá volt pörögve, bár az elején azt azért
megkérdezte, hogy aranyos-e? Mondtam, ja. Ez egyébként azért van, mert a kiwi
egy kis szőrgombócnak néz ki. A
tollainak olyan alakja van, mintha szőr lenne, a szárnyait szinte teljesen
elvesztette, a földön császkál, és a csőrével szagol. Az itteni kis állatkert
egyébként egy helyi kiwitenyésztő program is. A vadonban a tojások 2%-ból lesz
felnőtt kiwi, ezt az arányt turbózzák itt fel. Begyűjtik a vadonban lévő
tojásokat és keltetőgépekkel felnevlik őket, majd visszaengedik a felnőtt kiwit
a vadonba. Elég sikeresek, ha jól emlékszem 90% fölötti így a túlélési arány.
Tudnék még irogatni a kiwiről, meg a véddelmi programról, de most zárjuk le
azzal a vicces ténnyel, hogy a kiwi a világon a második abban a tekintetben,
hogy a testsúlyához képest a legnagyobb tojást rakja. Emberi mértékekkel ez egy
16 kilós kölyök szülésének felel meg.
A mai nap kis katasztrófája, hogy
Zsuzsi hátizsákjának a füle leszakadt, ami azért nem vet jó fényt az Osprey
márkára. Világgarancia van rá, amin még időkorlát sincs, szóval meg fogják
csinálni, de akkor is.
A kis állatkert után átmentünk a
Zorbhoz. A Zorb az egy kiwi találmány és nálunk is van most már mondjuk a
Mecsextrémben. NZ egyébként világ adrenalin központja, csomó hülyeség, mint a
bungee innen származik, és nem véletlenül A kiwik borzasztó őrültek és számukra
a fizikai sérülések vicces dolgok inkább, mint valami olyasmi amitől
mindenképpen tartózkodni kell. Ezzel az elmélettel én nagyon egyet tudok
érteni. De vissza a zorbhoz, ez egy kb 5 méter átmérőjű gumilabda aminek a
közepe üreges. Ebbe mászik be az ember, majd legurítják egy lejtőn. A kis
lukban belül víz van, ezért nem horzsolja halálra magát az ember. Nagyszerű élmény,
az ember csapódik balra-jobbra egy gumigömbben, ahogy a gömb gurul lefelé a
lejtőn. Zsuzsi jól láthatóan nagyon élvezte, és én is nagyon örültem, hogy újra
mehettem.
A zorb után pedig kiálltunk az
útra stoppolni. NZ a stoppolók paradicsoma. Nagyon hamar megállnak az autók,
már ha van. Szerintem ez az egyik legjobb módja megismerni egy országot, és
mivel azért kampányolok, hogy Zsuzsinak megtetszen az ország, nagyon örülök,
hogy Zsuzsi nagyon is benne van a stoppolásban. Szóval két fuvarral jutottunk
el Taupoba, ami egy kisváros egy nagy tó partján. Az első fuvarral egy kertész
nőci vett fel, aki korábban nővér volt, de jobban megtetszett neki a kinti
munka, ezért váltott. Ő Rotoruában lakott, de kivitt minket a város szélére,
mert onnan könnyebb kocsit fogni. A második fuvarunk egy csóka volt aki egy
BMW-vel állt meg, és kiderült, hogy hangmérnök és most fejeztek be egy filmet,
így most rokonokat látogatott meg. Tőle megtudtunk jó pár dolgot az itteni
filmiparról, Gyűrűk Uráról vagy éppen a Rotorua történelméről.
Este Taupóban elmentünk egy török
kebaboshoz és megittunk egy korsó sört a helyi kocsmában. Aztán eltettük
magunkat aludni.
